Pecsét a szíven
Az asszony azt kívánja, bárcsak nyilvánosan is kimutathatná szerelmét anélkül, hogy megvetnék, és kéri, hogy tegye őt pecsétként a szívére. A szerelem erős, mint a halál, Atyánk lángja, amelyet árvizek sem olthatnak el, és amelyet pénzzel megvenni sértés volna. Ő maga választott.
8 1Bárcsak testvérem volnál, aki anyám keblén szopott! Ha az utcán találnálak, megcsókolnálak, és senki sem vetne meg érte. 2Elvezetnélek és bevinnélek anyám házába — ő tanított engem. Fűszeres bort adnék inni neked, gránátalmám levét. 3Bal keze a fejem alatt, és jobbjával átölel engem. 4Kérlek titeket, Jeruzsálem leányai: ne keltsétek és ne ébresszétek fel a szerelmet, amíg nem akarja!
5Ki az, aki feljön a pusztából, kedvesére támaszkodva? Az almafa alatt ébresztettelek fel; ott vajúdott érted anyád, ott vajúdott, aki a világra hozott.
6Tégy engem pecsétként a szívedre, pecsétként a karodra; mert erős a szerelem, mint a halál, és kemény a féltése, mint a sír. Lángként lobban fel, maga Atyánk lángja. a a v6 A szerelem tüze itt magáról Istenről kapja a nevét — ez a szerelem Atyánk lángjával ég, aki minden igaz és kiolthatatlan szeretet legmélyebb forrása. 7Sok víz sem tudja eloltani a szerelmet, folyók sem tudják elsodorni. Ha valaki háza minden vagyonát kínálná a szerelemért, csak mélységes megvetés lenne a része.
8Van egy kishúgunk, és még nincs keble. Mit tegyünk a húgunkért azon a napon, amikor megkérik a kezét? 9Ha fal, ezüst tornyot építünk rá; de ha ajtó, cédruslapokkal zárjuk körül.
10Én fal voltam, és keblem olyan volt, mint a tornyok; akkor a szemében olyan lettem, mint aki békét talál. 11Salamonnak volt egy szőlője Baal-Hámónban; bérbe adta a szőlőműveseknek, és mindegyiknek ezer ezüstöt kellett hoznia a terméséért. 12Az én szőlőm, a sajátom, előttem van. Tied az ezer, Salamon, és kétszáz azoké, akik őrzik a termését.
13Te, aki a kertekben laksz, társaim a hangodra figyelnek; hadd halljam én is!
14Siess, kedvesem, és légy olyan, mint a gazella vagy a fiatal szarvas a fűszerek hegyein!
