A halogatott remény és a beteljesült vágy

A pénz és a vágy húzódik végig rajta, attól, aki gazdagnak tetteti magát, pedig semmije sincs, a csalásig, amely elfogy, míg a lassú gyűjtögetés gyarapszik. Megnevezi a várakozás fájdalmát is, hiszen a halogatott remény megbetegíti a szívet. A társak számítanak: járj bölcsekkel, és bölcs leszel.

13. fejezet.

A bölcs fiú megfogadja apja intését, a csúfolódó pedig nem hallgat a feddésre. Szája gyümölcséből jót élvez az ember, a hitszegők vágya pedig az erőszak. Aki vigyáz a szájára, megőrzi az életét, aki pedig szélesre tátja ajkát, romlásra jut. A lusta ember kíván valamit, de semmit sem kap, a szorgalmasak vágya pedig bőségesen betelik. Az igaz gyűlöli a hazugságot, a bűnös pedig szégyent és gyalázatot hoz. Az igazság megőrzi azt, akinek útja feddhetetlen, a gonoszság pedig megbuktatja a vétkest. Van, aki gazdagnak tetteti magát, pedig semmije sincs, más meg szegénynek, pedig nagy a vagyona. Az ember gazdagsága váltságdíj lehet az életéért, a szegény pedig meg sem hallja a fenyegetést. Az igazak világossága vígan ragyog, a gonoszok mécsese pedig kialszik. A gőg csak viszályt szül, a bölcsesség pedig azoké, akik tanácsot kérnek. A csalással szerzett vagyon elfogy, aki pedig keveset gyűjtöget, gyarapítja. A halogatott remény beteggé teszi a szívet, a beteljesült vágy pedig az élet fája. Aki megveti az igét, önmagára hoz romlást, aki pedig tiszteli a parancsot, jutalmat kap. A bölcsek tanítása az élet forrása, elfordítja az embert a halál csapdáitól. A józan belátás kedvességet szerez, a hitszegők útja pedig a vesztük. Minden okos ember körültekintéssel cselekszik, a bolond pedig fitogtatja ostobaságát. A gonosz követ bajba jut, a hűséges küldött pedig gyógyulást hoz. Szegénység és szégyen éri azt, aki nem törődik az intéssel, aki pedig megfogadja a feddést, azt megbecsülik. A beteljesült vágy édes a léleknek, a bolondok pedig utálják elhagyni a rosszat. Aki a bölcsekkel jár, bölccsé lesz, a bolondok társa pedig kárt vall. A vétkeseket üldözi a baj, a jó pedig megjutalmazza az igazakat. A jó ember örökséget hagy unokáira, a vétkes vagyona pedig az igazra vár. A szegények felszántatlan földje bőséges élelmet teremne, de elpusztul, mert nincs igazságosság. Aki sajnálja a vesszőt, gyűlöli a fiát, aki pedig szereti, idejében megfenyíti. Az igaz jóllakásig eszik, a gonoszok gyomra pedig éhen marad.