4Mózes 32 FHB Father's Heart Bible™

32 ¹Rúben fiainak és Gád fiainak igen nagy jószágállományuk volt. Amikor meglátták Jazér földjét és Gileád földjét, észrevették, hogy jó legelő a jószágnak. ²Odamentek tehát Gád fiai és Rúben fiai, és ezt mondták Mózesnek, Eleázár papnak és a közösség vezetőinek: ³„Atárót, Dibón, Jazér, Nimrá, Hesbón, Elálé, Szebám, Nebó és Beón, ⁴az a föld, amelyet Atyánk megvert Izráel közössége előtt – jó legelő a jószágnak, szolgáidnak pedig van jószáguk.” ⁵Majd ezt mondták: „Ha jóindulatot találtunk a szemedben, add ezt a földet szolgáidnak birtokul! Ne vigyél át bennünket a Jordánon!”

⁶Mózes így válaszolt Gád fiainak és Rúben fiainak: „Hát a testvéreitek menjenek harcba, miközben ti itt ültök? ⁷Miért veszitek el Izráel fiainak kedvét attól, hogy átmenjenek arra a földre, amelyet Atyánk adott nekik? ⁸Így tettek atyáitok is, amikor elküldtem őket Kádés-Barneából, hogy megnézzék a földet. ⁹Fölmentek az Eskól völgyéig, megnézték a földet, aztán elvették Izráel fiainak kedvét, hogy bemenjenek arra a földre, amelyet Atyánk adott nekik. ¹⁰Azon a napon fellángolt Atyánk haragja, és megesküdött: ¹¹Bizony nem látják meg azok a férfiak, akik feljöttek Egyiptomból, húszévesek és annál idősebbek, azt a földet, amelyet esküvel ígértem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mert nem követtek engem teljes szívvel. ¹²Csak a kenizzi Káléb, Jefunne fia és Józsué, Nún fia látja meg, mert ők teljes szívvel követték Atyánkat. ¹³Fellángolt Atyánk haragja Izráel ellen, és negyven évig bolyongatta őket a pusztában, míg ki nem halt az egész nemzedék, amely gonoszat tett Atyánk előtt.

¹⁴És most atyáitok helyébe léptetek, ti bűnös ivadék, hogy még jobban növeljétek Atyánk izzó haragját Izráel ellen! ¹⁵Mert ha elfordultok tőle, akkor újra a pusztában hagyja őket, ti pedig romlásba döntitek ezt az egész népet.”

¹⁶Ekkor odaléptek hozzá, és ezt mondták: „Aklokat építünk itt a jószágunknak, városokat pedig a gyermekeinknek. ¹⁷Mi magunk azonban fegyvert fogunk, és készen megyünk Izráel fiai előtt, amíg el nem visszük őket a helyükre. Gyermekeink addig a megerősített városokban maradnak, biztonságban a föld lakóitól. ¹⁸Nem térünk vissza otthonunkba, amíg Izráel fiai közül mindenki el nem foglalta örökségét. ¹⁹Mi ugyanis nem velük együtt öröklünk a Jordánon túl és azon túl, mert a mi örökségünk a Jordán innenső oldalán, keleten jutott nekünk.”

²⁰Mózes így szólt hozzájuk: „Ha ezt megteszitek, ha fegyvert fogtok Atyánk színe előtt a harcra, ²¹és közületek minden fegyveres átkel a Jordánon Atyánk színe előtt, amíg ki nem űzi ellenségeit maga elől, ²²és a föld meghódol Atyánk előtt, akkor azután visszatérhettek, és nem tartoztok többé felelősséggel sem neki, sem Izráelnek, ez a föld pedig a ti birtokotok lesz Atyánk színe előtt. ²³De ha nem így tesztek, íme, vétkeztek Atyánk ellen, és tudjátok meg: a bűnötök utolér benneteket. ²⁴Építsetek városokat a kisgyermekeiteknek, aklokat a nyájaitoknak, és tegyétek meg, amit a szátokkal megígértetek!”

²⁵Gád fiai és Rúben fiai ezt mondták Mózesnek: „Szolgáid úgy tesznek, ahogyan az én uram parancsolja. ²⁶Gyermekeink, feleségeink, nyájaink és minden jószágunk ott marad Gileád városaiban, ²⁷szolgáid pedig, minden harcra felfegyverzett férfi, átkelnek Atyánk színe előtt, hogy harcoljanak, ahogyan az én uram mondja.”

²⁸Ekkor Mózes parancsot adott felőlük Eleázár papnak, Józsuénak, Nún fiának és Izráel törzsei nemzetségfőinek. ²⁹Ezt mondta nekik Mózes: „Ha Gád fiai és Rúben fiai átkelnek veletek a Jordánon, minden harcra felfegyverzett férfi Atyánk színe előtt, és a föld meghódol előttetek, akkor adjátok nekik Gileádot birtokul. ³⁰De ha nem kelnek át veletek felfegyverkezve, akkor köztetek kapjanak birtokot Kánaán földjén.”

³¹Gád fiai és Rúben fiai így feleltek: „Úgy teszünk, ahogyan Atyánk mondta szolgáidnak. ³²Mi magunk felfegyverkezve átkelünk Atyánk színe előtt Kánaán földjére, a mi örökségünk birtoka pedig a Jordánon túl marad a miénk.”

³³Mózes nekik adta – Gád fiainak, Rúben fiainak és József fia, Manassé fél törzsének – Szíhónnak, az emóriak királyának az országát és Ógnak, Básán királyának az országát: a földet, annak városait, a hozzájuk tartozó területeket és a környező vidék városait. ³⁴Gád fiai megépítették Dibónt, Atárótot, Aróért, ³⁵Atrót-Sófánt, Jazért, Jogbohát, ³⁶Bét-Nimrát és Bét-Háránt – megerősített városokat és juhaklokat. ³⁷Rúben fiai megépítették Hesbónt, Elálét, Kirjátaimot, ³⁸Nebót, Baal-Meónt – ezeknek megváltoztatták a nevét – és Szibmát. Új nevet adtak azoknak a városoknak, amelyeket újjáépítettek. ³⁹Manassé fiának, Mákirnak a fiai Gileádba mentek, elfoglalták, és kiűzték az ott lakó emóriakat. ⁴⁰Mózes tehát Mákirnak, Manassé fiának adta Gileádot, és ő letelepedett ott. ⁴¹Jáír, Manassé fia pedig elment, elfoglalta sátorfalvaikat, és elnevezte őket Havvót-Jáírnak. ⁴²Nóbah is elment, elfoglalta Kenátot és falvait, és a maga nevéről Nóbahnak nevezte el.