Atyánk reménységet szól a hegyeknek

Ezékiel magához az országhoz szól: a népek által gúnyolt hegyeket újra megművelik, és újra benépesülnek. Atyánk világosan kimondja, hogy saját nevéért cselekszik, nem az ő érdemükért: tiszta vízzel, kőszív helyett hússzívvel, és Lelkével bennük.

36. fejezet.

Te pedig, emberfia, prófétálj Izráel hegyeinek: Izráel hegyei, halljátok Atyánk szavát! Így szól az Úr Atya: Mivel ezt mondta rólatok az ellenség: „Aha! Az ősi magaslatok immár a mieink!”, ezért prófétálj, és mondd: Így szól az Úr Atya: Mivel pusztává tettek és minden oldalról tapostak titeket, így a többi nép birtokává lettetek, meg a népek szóbeszédének és rágalmának tárgyává,

ezért, Izráel hegyei, halljátok az Úr Atya szavát! Ezt mondja az Úr Atya a hegyeknek és a halmoknak, a szakadékoknak és a völgyeknek, az elhagyatott romoknak és a magukra hagyott városoknak, amelyek a körülöttük levő többi nép prédájává és gúnyának tárgyává lettek:

ezért így szól az Úr Atya: Lángoló féltékenységemben szóltam a többi nép és egész Edóm ellen, akik teljes szívű örömmel és mélységes megvetéssel a maguk tulajdonának mondták földemet, hogy kifoszthassák a legelőjét. Prófétálj azért Izráel földjéről, és mondd a hegyeknek és a halmoknak, a szakadékoknak és a völgyeknek: Így szól az Úr Atya: Féltékenységemben és haragomban szóltam, mert a népek gyalázatát hordoztátok. Ezért így szól az Úr Atya: Esküre emeltem a kezem: a körülöttetek levő népeknek maguknak kell hordozniuk a gyalázatukat.

Ti pedig, Izráel hegyei, ágakat hajtotok, és gyümölcsöt teremtek népemnek, Izráelnek, mert hamarosan hazatérnek. Mert én veletek vagyok, felétek fordulok, és megművelnek és bevetnek titeket. Megsokasítom rajtatok az embereket, Izráel egész házát, az egészet. Benépesülnek a városok, és felépülnek a romok. Megsokasítom rajtatok az embert és az állatot, megszaporodnak és termékenyek lesznek. Úgy telepítelek be titeket, mint a régi időkben, és több jót teszek veletek, mint azelőtt. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok a ti Atyátok. Embereket járatok rajtatok: gyermekeimet, Izráelt. Birtokba vesznek titeket, az örökségükké lesztek, és nem teszitek őket többé gyermektelenné.

Így szól az Úr Atya: Mivel ezt mondják nektek: „Embereket falsz fel, és gyermekeitől fosztod meg nemzetedet!”, ezért nem falsz fel többé embereket, és nem fosztod meg gyermekeitől nemzetedet – így szól az Úr Atya. Nem engedem többé, hogy a népek gyalázkodását halld, nem hordozod többé a népek szégyenét, és nem buktatod el többé nemzetedet – így szól az Úr Atya.

Így szólt hozzám Atyánk szava:

„Emberfia, amikor Izráel háza a maga földjén lakott, tisztátalanná tette azt útjaival és tetteivel. Olyan volt előttem az útjuk, mint az asszony havi tisztátalansága. Ezért kiöntöttem rájuk haragomat a vérért, amelyet a földre ontottak, és mert bálványaikkal tették tisztátalanná azt. Szétszórtam őket a népek közé, és szétszóródtak az országokban; útjaik és tetteik szerint ítéltem meg őket.” A népek között azonban, ahová eljutottak, meggyalázták szent nevemet, hiszen ezt mondták róluk: „Az Úr népe ezek, mégis elhagyták a földjét.” De szívemen viseltem szent nevemet, amelyet Izráel háza meggyalázott a népek között, ahová eljutottak.

Ezért mondd meg Izráel házának: Így szól az Úr Atya: „Nem értetek cselekszem, Izráel háza, hanem szent nevemért, amelyet meggyaláztatok a népek között, ahová eljutottatok. Megszentelem nagy nevemet, amelyet meggyaláztak a népek között, amelyet ti gyaláztatok meg közöttük. Akkor megtudják a népek, hogy én vagyok az Atya – így szól az Úr Atya –, amikor a szemük láttára szentnek bizonyulok rajtatok keresztül.

„Kihozlak titeket a népek közül, összegyűjtelek benneteket minden országból, és beviszlek a saját földetekre. Tiszta vizet hintek rátok, és megtisztultok; minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítalak titeket. Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én Lelkemet adom belétek, és azt teszem, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek. Azon a földön laktok, amelyet atyáitoknak adtam; az én gyermekeim lesztek, én pedig a ti Atyátok leszek. Megszabadítalak titeket minden tisztátalanságotoktól. Előhívom a gabonát, megsokasítom, és nem hozok rátok éhínséget. Megsokasítom a fák gyümölcsét és a mező termését, hogy soha többé ne szenvedjétek el az éhínség gyalázatát a népek között.

„Akkor visszaemlékeztek gonosz útjaitokra és nem jó tetteitekre, és megundorodtok önmagatoktól bűneitek és utálatosságaitok miatt.” Nem értetek cselekszem – így szól az Úr Atya –, tudjátok meg jól! Szégyenkezzetek és piruljatok útjaitok miatt, Izráel háza!

Így szól az Úr Atya: „Amikor megtisztítalak titeket minden bűnötöktől, újra benépesítem a városokat, és felépülnek a romok. A pusztává lett földet megművelik, ahelyett, hogy pusztán heverne minden arra járó szeme előtt. Ezt mondják majd: »Ez a puszta föld olyanná lett, mint az Éden kertje; a romos, elpusztult, lerombolt városok most megerősítve és lakottan állnak.« Akkor megtudják a körülöttetek megmaradt népek, hogy én, az Atya építettem fel, amit leromboltak, és én ültettem be a pusztaságot. Én, a ti Atyátok mondtam ezt, és véghez is viszem.”

Így szól az Úr Atya: „Még azt is megengedem, hogy Izráel háza ezt kérje tőlem, és megtegyem értük: megsokasítom embereiket, mint egy nyájat. Mint az áldozati nyáj, mint Jeruzsálem nyája a kijelölt ünnepeken, úgy telnek meg emberek nyájával a romos városok. Akkor megtudják, hogy én vagyok a ti Atyátok.”