Hámán a zsidók elpusztítását tervezi

Hámánt előléptetik, Mordokaj pedig nem hajol meg. Hámán sértettségében úgy dönt, hogy egyetlen ember halála túl kevés, és megvásárolja a királytól a rendeletet, hogy minden zsidót kiirtsanak egy sorsvetéssel kiválasztott napon. A futárok kilovagolnak, miközben a király és Hámán leül inni.

3. fejezet.

Ezek után Ahasvérós király kitüntette Hámánt, az agági Hammedáta fiát: felmagasztalta, és székét az összes mellette levő főember fölé emelte. A király összes szolgája, aki a király kapujában volt, térdet hajtott, és leborult Hámán előtt, mert így parancsolta a király. Mordokaj azonban nem hajtott térdet, és nem borult le. A király szolgái, akik a király kapujában voltak, meg is kérdezték Mordokajt: „Miért szeged meg a király parancsát?” Nap mint nap unszolták, de ő nem engedett. Ezért jelentették Hámánnak, hogy lássák, megállja-e a helyét Mordokaj, hiszen megmondta nekik, hogy zsidó. Amikor Hámán látta, hogy Mordokaj nem hajt térdet, és nem borul le előtte, elöntötte a harag. Méltóságán alulinak tartotta, hogy csak Mordokajra emeljen kezet, hiszen megmondták neki, melyik néphez tartozik Mordokaj. Ezért arra törekedett Hámán, hogy elpusztítsa Mordokaj egész népét, a zsidókat Ahasvérós egész királyságában.

Az első hónapban, azaz Niszán hónapban, Ahasvérós király tizenkettedik évében púrt, azaz sorsot vetettek Hámán előtt minden egyes napra és hónapra, és a sors a tizenkettedik hónapra, azaz Adár hónapra esett. Hámán ezt mondta Ahasvérós királynak: „Van egy nép, amely szétszóródva és elkülönülve él a népek között királyságod minden tartományában. Törvényeik különböznek minden más népétől, a király törvényeivel pedig nem törődnek. Nem származik haszna a királynak abból, hogy megtűri őket. Ha jónak látja a király, írják meg, hogy el kell pusztítani őket. Én pedig háromszázhetvenöt tonna ezüstöt mérek ki a tisztviselőknek a királyi kincstár számára.”

A király lehúzta pecsétgyűrűjét, és odaadta Hámánnak, az agági Hammedáta fiának, a zsidók ellenségének. „Az ezüst a tiéd” – mondta a király Hámánnak –, „a nép is a tiéd; tégy velük, ahogy jónak látod.”

Az első hónap tizenharmadik napján összehívták a király írnokait, és megírták mindazt, amit Hámán parancsolt a király szatrapáinak, az egyes tartományok élén álló helytartóknak és minden nép főembereinek: minden tartománynak a maga írásával, minden népnek a maga nyelvén. Ahasvérós király nevében írták, és a király pecsétgyűrűjével pecsételték le. Futárok vitték a leveleket a király minden tartományába, hogy pusztítsanak el, öljenek meg és irtsanak ki minden zsidót, ifjat és öreget, asszonyokat és gyermekeket egyetlen napon, a tizenkettedik hónap, azaz Adár hónap tizenharmadik napján, vagyonukat pedig vegyék el. A levél egy-egy másolatát törvényként kellett kihirdetni minden tartományban, és tudtul adni minden népnek, hogy készen álljanak arra a napra. A futárok a király parancsára sietve útnak indultak, és Súsán várában is kihirdették a rendeletet. A király és Hámán leültek inni, Súsán városa pedig zavarban volt.