2Krónikák 7 FHB Father's Heart Bible™

7 ¹Amikor Salamon befejezte az imádságot, tűz szállt le a mennyből, és megemésztette az égőáldozatot és a véresáldozatokat, Atyánk dicsősége pedig betöltötte a házat. ²A papok nem tudtak bemenni Atyánk házába, mert Atyánk dicsősége betöltötte azt. ³Amikor valamennyi izráeli látta, hogy leszáll a tűz, és Atyánk dicsősége a házon van, térdre borultak, arccal a kövezetre, imádták Atyánkat, és hálát adtak neki: „Jó ő, és hűséges szeretete örökké tart.”

⁴Ekkor a király és az egész nép véresáldozatot mutatott be Atyánk előtt. ⁵Salamon király huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot áldozott fel; így szentelte fel a király és az egész nép Atyánk házát. ⁶A papok a szolgálati helyükön álltak, a léviták pedig Atyánk hangszereivel, amelyeket Dávid király készített, hogy hálát adjanak velük Atyánknak – „mert hűséges szeretete örökké tart” –, valahányszor Dávid dicséretet mondott ezekkel a hangszerekkel. Velük szemben a papok trombitáltak, egész Izráel pedig ott állt.

⁷Salamon felszentelte az udvar közepét, amely Atyánk háza előtt volt, mert ott mutatta be az égőáldozatokat és a békeáldozatok kövérjét, mivel a rézoltár, amelyet készíttetett, nem tudta befogadni az égőáldozatot, az ételáldozatot és a kövérjét.

⁸Abban az időben Salamon hét napig tartotta meg az ünnepet, és vele együtt egész Izráel – igen nagy gyülekezet – a hamáti úttól Egyiptom patakjáig. ⁹A nyolcadik napon záróünnepet tartottak, mert az oltár felszentelését hét napig ünnepelték, az ünnepet pedig hét napig. ¹⁰A hetedik hónap huszonharmadik napján hazaküldte a népet, amely örvendezett és vidám szívű volt azért a jóságért, amelyet Atyánk Dáviddal, Salamonnal és népével, Izráellel tett.

Atyánk szól Salamonhoz

¹¹Salamon befejezte Atyánk házát és a királyi palotát. Mindazt, amit Salamon elhatározott, hogy megtesz Atyánk házában és a maga házában, sikeresen véghezvitte.

¹²Akkor Atyánk megjelent Salamonnak éjszaka, és ezt mondta neki: „Meghallgattam az imádságodat, és kiválasztottam magamnak ezt a helyet az áldozat házául.

¹³„Ha bezárom az eget, hogy ne hulljon eső, vagy ha megparancsolom a sáskának, hogy eméssze fel a földet, vagy ha dögvészt bocsátok a gyermekeim közé, ¹⁴ha gyermekeim, akik a nevemet viselik, megalázzák magukat, imádkoznak, keresik az arcomat, és megtérnek gonosz útjaikról, akkor meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom a vétküket, és meggyógyítom a földjüket. ¹⁵Most már nyitva lesz a szemem, és figyelni fog a fülem az ezen a helyen elmondott imádságra. ¹⁶Most kiválasztottam és felszenteltem ezt a házat, hogy a nevem ott legyen örökké; a szemem és a szívem mindig ott lesz.

¹⁷Te pedig, ha előttem jársz, ahogyan apád, Dávid járt, és megteszel mindent, amit parancsoltam neked, és megtartod rendelkezéseimet és törvényeimet, ¹⁸akkor megerősítem királyságod trónját, ahogyan szövetségre léptem apáddal, Dáviddal: »Mindig lesz olyan utódod, aki Izráelben uralkodik.«

¹⁹De ha elfordultok, elhagyjátok rendelkezéseimet és parancsaimat, amelyeket elétek adtam, és más isteneket mentek szolgálni, és azokat imádjátok, ²⁰akkor kigyomlálom Izráelt a földemről, amelyet nekik adtam, és elvetem színem elől ezt a templomot, amelyet a nevemnek szenteltem, és példabeszéddé és gúny tárgyává teszem minden nép között. ²¹Ez a ház, amely egykor oly magasztos volt, borzadással tölti el mindazokat, akik elmennek mellette, és ezt kérdezik: »Miért tett így az Úr ezzel a földdel és ezzel a házzal?«

²²Ekkor így felelnek: »Azért, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kihozta őket Egyiptom földjéről, más istenekhez ragaszkodtak, azokat imádták és szolgálták – ezért hozta rájuk mindezt a csapást.«”