Ezékiás hívása: Térjetek vissza Atyátokhoz

Ezékiás egész Izráelt meghívja, az északiakat is, egy páskára, amelyet egy hónappal később tartanak, mert túl kevés pap volt kész. Futárait egyes városokban kigúnyolják, másokban meghallgatják. Sokan tisztulatlanul esznek, ő imádkozik értük – és Atyánk meghallgatja és meggyógyítja őket.

30. fejezet.

Ezékiás üzenetet küldött egész Izráelnek és Júdának, és leveleket írt Efraimnak és Manassénak, hogy jöjjenek el Atyánk házába Jeruzsálembe, és megtartsák a páskát Atyánknak, Izráel Istenének. A király, a főemberei és az egész jeruzsálemi gyülekezet elhatározta, hogy a második hónapban tartják meg a páskát, mivel akkor nem tudták megtartani, mert túl kevés pap szentelte meg magát, és a nép sem gyűlt össze Jeruzsálemben. A terv helyesnek látszott a király és az egész gyülekezet előtt, ezért kihirdették egész Izráelben, Beérsebától Dánig, hogy jöjjön el a nép Jeruzsálembe, és megtartsák a páskát Atyánknak, Izráel Istenének; mert nem tartották meg együtt, nagy tömegben, ahogyan meg van írva.

A futárok bejárták egész Izráelt és Júdát a király és főemberei leveleivel, a király parancsára: „Izráel fiai, térjetek vissza Atyánkhoz, Ábrahám, Izsák és Izráel Istenéhez, hogy ő is visszatérjen hozzátok, a megmaradt maradékhoz, amely megmenekült Asszíria királyainak hatalmából. Ne legyetek olyanok, mint atyáitok és testvéreitek, akik hűtlenek lettek Atyánkhoz, atyáik Istenéhez, ezért pusztulássá tette őket, ahogyan látjátok. Ne legyetek nyakasok, mint atyáitok; adjátok át magatokat Atyánknak, és jöjjetek el szentélyébe, amelyet örökre megszentelt, és szolgáljátok Atyátokat, hogy elforduljon tőletek lángoló haragja. Mert ha visszatértek Atyánkhoz, testvéreitek és gyermekeitek irgalomra találnak fogva tartóiknál, és visszatérnek erre a földre. Mert Atyátok kegyelmes és irgalmas; nem fordítja el arcát tőletek, ha visszatértek hozzá.”

A futárok városról városra jártak Efraim és Manassé földjén, egészen Zebulonig, de a nép kinevette és kigúnyolta őket. Mégis, néhányan Ásér, Manassé és Zebulon közül megalázták magukat, és eljöttek Jeruzsálembe. Atyánk keze Júdán is rajta volt, és egy szívet adott nekik, hogy megtegyék, amit a király és a főemberek parancsoltak Atyánk szava szerint.

Igen nagy gyülekezet gyűlt össze Jeruzsálemben, hogy megtartsák a kovásztalan kenyér ünnepét a második hónapban. Hozzáláttak, és eltávolították az oltárokat Jeruzsálemből, és minden füstölőoltárt elhordtak, és a Kidrón völgyébe dobták. Levágták a páskabárányt a második hónap tizennegyedik napján. A papok és a léviták megszégyenültek, ezért megszentelték magukat, és égőáldozatokat vittek Atyánk házába. A szokás szerint elfoglalták helyüket, ahogyan Mózesnek, Isten emberének törvénye előírja; a papok ráhintették a vért, amelyet a léviták nyújtottak nekik. A gyülekezetből sokan nem szentelték meg magukat, ezért a léviták feladata volt levágni a páskabárányokat minden tisztátalan helyett, hogy megszenteljék őket Atyánknak. A nép közül sokan, főként Efraimból, Manasséból, Issakárból és Zebulonból, nem tisztították meg magukat, mégis ették a páskát, bár nem úgy, ahogyan meg van írva. Ezékiás azonban imádkozott értük: „Bocsásson meg jó Atyánk mindenkinek, aki arra szánta szívét, hogy keresse Atyánkat, atyái Istenét, még ha nem is tiszta a szentély szabályai szerint.”

Atyánk pedig meghallgatta Ezékiást, és meggyógyította a népet. Az izráeliták, akik Jeruzsálemben voltak, hét napig nagy örömmel tartották meg a kovásztalan kenyér ünnepét, és napról napra dicsérték Atyánkat a léviták és a papok, erős hangú hangszerekkel, amelyek neki zengtek. Ezékiás bátorítóan szólt mindazokhoz a lévitákhoz, akik jól értették Atyánk szolgálatát. Hét napon át ették az ünnepi részüket, békeáldozatokat mutattak be, és hálát adtak Atyánknak, atyáik Istenének.

Akkor az egész gyülekezet megegyezett, hogy még hét napig megtartják az ünnepet, és örömmel meg is tartották még hét napig. Ezékiás, Júda királya ezer bikát és hétezer juhot adott a gyülekezetnek, a főemberek pedig ezer bikát és tízezer juhot adtak, és sok pap megszentelte magát. Örvendezett Júda egész gyülekezete, a papok, a léviták, az egész gyülekezet, amely Izráelből jött, meg a jövevények, akik Izráel földjéről jöttek, és akik Júdában laktak. Nagy öröm töltötte be Jeruzsálemet, mert ilyesmi nem történt ott Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának napjai óta. A papok és a léviták fölálltak, hogy megáldják a népet, és meghallgatásra talált a hangjuk; imádságuk eljutott az ő szent lakóhelyére, a mennybe.