Ezékiás megtisztítja az Atya házát

Első hónapjában Ezékiás újra megnyitja az ajtókat, amelyeket apja bezárt, és a lévitákkal kihordatja a szennyet a Szentélyből. Visszatérnek az áldozatok, a cintányérok, hárfák és trombiták, és Atyánk házának szolgálata helyreáll – hirtelen, mindenki örömére.

29. fejezet.

Ezékiás huszonöt éves korában lett király, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja Abijja volt, Zakariás leánya. Azt tette, ami helyes Atyánk szemében, egészen úgy, ahogyan apja, Dávid tette. Uralkodása első évében, az első hónapban kinyitotta Atyánk házának ajtajait, és kijavította azokat. Behívta a papokat és a lévitákat, és összegyűjtötte őket a keleti téren. Ezt mondta nekik: „Hallgassatok rám, léviták! Szenteljétek meg most magatokat, és szenteljétek meg Atyánknak, atyáitok Istenének a házát, és távolítsátok el a szennyet a szent helyről. Atyáink hűtlenek voltak, és azt tették, ami gonosz Atyánk szemében; elhagyták őt, elfordították arcukat Atyánk hajlékától, és hátat fordítottak neki. Bezárták a csarnok ajtajait is, kioltották a mécseseket, és nem áldoztak füstölőszert, nem mutattak be égőáldozatot a szentélyben Atyánknak, Izráel Istenének. Ezért Atyánk haragja sújtott le Júdára és Jeruzsálemre, és rettegés, borzadály és gúny tárgyává tette őket, amint saját szemetekkel látjátok. Mert atyáink fegyvertől estek el, fiaink, leányaink és feleségeink pedig emiatt vannak fogságban. Most elhatároztam, hogy szövetséget kötök Atyánkkal, Izráel Istenével, hogy elforduljon tőlünk lángoló haragja. Fiaim, ne legyetek most hanyagok, mert titeket választott ki Atyánk, hogy előtte álljatok, neki szolgáljatok, az ő szolgái legyetek, és füstölőszert áldozzatok.”

Fölálltak a léviták: a kehátiak közül Mahat, Amászaj fia, és Jóel, Azarjá fia; a méráriak közül Kís, Abdi fia, és Azarjá, Jehalelél fia; a gérsóniak közül Jóáh, Zimmá fia, és Éden, Jóáh fia; Elícáfán fiai közül Simri és Jeiél; Ászáf fiai közül Zakariás és Mattanjá; Hémán fiai közül Jehiél és Simei; Jedútún fiai közül pedig Semajá és Uzziél. Összegyűjtötték testvéreiket, megszentelték magukat, és bementek, hogy megtisztítsák Atyánk házát, ahogyan a király megparancsolta Atyánk szava szerint. A papok bementek Atyánk házának belsejébe, hogy megtisztítsák, és minden tisztátalanságot, amit Atyánk templomában találtak, kihordtak az udvarra. A léviták pedig kivitték a Kidrón-patakhoz. Az első hónap első napján kezdték meg a megszentelést, és a hónap nyolcadik napjára eljutottak Atyánk csarnokához. Nyolc napon át szentelték meg Atyánk házát, és az első hónap tizenhatodik napján fejezték be. Azután bementek Ezékiás királyhoz, és ezt mondták: „Megtisztítottuk Atyánk egész házát, az égőáldozati oltárt minden fölszerelésével, és a szent kenyerek asztalát minden fölszerelésével. ^a Minden fölszerelést, amelyet Áház király hűtlen uralkodása idején eldobott, előkészítettünk és megszenteltünk; ott állnak Atyánk oltára előtt.”

Az istentisztelet visszatér az Atya házába

Ezékiás király korán reggel fölkelt, összegyűjtötte a város vezetőit, és fölment Atyánk házába. Vittek hét bikát, hét kost, hét bárányt és hét kecskebakot bűnért való áldozatul a királyságért, a szentélyért és Júdáért, ő pedig megparancsolta Áron fiainak, a papoknak, hogy mutassák be azokat Atyánk oltárán. Levágták a bikákat, a papok pedig fogták a vért, és az oltárra hintették. Levágták a kosokat, és a vért az oltárra hintették, majd levágták a bárányokat, és a vért az oltárra hintették. Azután a bűnért való áldozatra szánt bakokat a király és a gyülekezet elé vitték, és rájuk tették kezüket. A papok levágták azokat, és vérükkel bűnért való áldozatot mutattak be az oltáron, hogy engesztelést szerezzenek egész Izráelért, mert a király egész Izráelért rendelte el az égőáldozatot és a bűnért való áldozatot.

A lévitákat Atyánk házában állította föl cintányérokkal, hárfákkal és citerákkal, ahogyan Dávid, Gád, a király látnoka, és Nátán próféta parancsolta, mert a parancs Atyánktól jött, prófétái által. A léviták Dávid hangszereivel álltak ott, a papok pedig a trombitákkal. Ezékiás megparancsolta, hogy mutassák be az égőáldozatot az oltáron. Amikor megkezdődött az égőáldozat, megkezdődött Atyánk éneke is, a trombitákkal és Dávidnak, Izráel királyának hangszereivel. Az egész gyülekezet leborult, az énekesek énekeltek, a trombitások trombitáltak, amíg be nem fejeződött az égőáldozat.

Amikor véget ért az áldozat, a király és mindazok, akik vele voltak, leborultak és imádták őt. Ezékiás király és a vezetők megparancsolták a lévitáknak, hogy dicsérjék Atyánkat Dávidnak és Ászáfnak, a látnoknak szavaival. Azok örvendezve énekeltek, mélyen meghajoltak és imádták őt.

Ekkor Ezékiás így szólt: „Most odaszenteltétek magatokat Atyánknak. Jöjjetek közel, hozzatok véresáldozatokat és hálaáldozatokat Atyánk házába.” A gyülekezet tehát hozott véresáldozatokat és hálaáldozatokat, és minden készséges szívű ember égőáldozatokat hozott. A gyülekezet hetven bikát, száz kost és kétszáz bárányt hozott, mindezt égőáldozatul Atyánknak. A szentelt áldozatok száma pedig hatszáz bika és háromezer juh volt. A papok kevesen voltak ahhoz, hogy valamennyi égőáldozatot megnyúzzák, ezért lévita testvéreik segítettek nekik, amíg be nem fejeződött a munka, és amíg a papok meg nem szentelték magukat; mert a léviták szívből becsületesebbek voltak abban, hogy megszenteljék magukat, mint a papok. A sok égőáldozat mellett ott volt a békeáldozatok kövérje és a hozzájuk tartozó italáldozatok is. Így állt helyre Atyánk házának szolgálata. Ezékiás és az egész nép örült annak, amit Atyánk készített nekik, mert hirtelen történt ez.