A király, aki elhagyta az Atyát

Áház a völgyben elégeti saját fiait, és Arám meg Izráel kezébe adatik. A meglepetés az, hogy északi próféták és vezérek felruházva és jóllakatva küldik haza Júda foglyait. Áház úgy felel a vereségre, hogy áldozik a győztesek isteneinek, és bezárja Atyánk házának ajtait.

28. fejezet.

Áház húszéves volt, amikor király lett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. Nem azt tette, ami helyes Atyánk szemében, mint ősatyja, Dávid. Hanem Izráel királyainak útjain járt, és öntött bálványszobrokat is készített a Baaloknak. Tömjént égetett a Ben-Hinnóm völgyében, és fiait elégette a tűzben, utánozva azoknak a népeknek az utálatos szokásait, amelyeket Atyánk kiűzött Izráel elől. Áldozott és tömjént égetett az áldozóhalmokon, a dombokon és minden zöldellő fa alatt. ^a

Ezért Atyánk Arám királyának kezébe adta őt, aki megverte, és sok foglyot vitt el tőle Damaszkuszba. Izráel királyának kezébe is adta, aki súlyos csapást mért rá. Pekah, Remaljá fia egyetlen napon 120 000 vitéz embert ölt meg Júdában, mert elhagyták Atyánkat, atyáik Istenét. Zikri, egy efraimi vitéz megölte Maaszéját, a király fiát, Azríkámot, a palota parancsnokát és Elkánát, a király második emberét. Izráel fiai foglyul ejtettek 200 000 rokonukat — asszonyokat, fiúkat, lányokat —, és sok zsákmányt is szereztek, és elvitték Samáriába. Volt ott Atyánk egyik prófétája, Ódéd. Kiment a Samáriába visszatérő sereg elé, és ezt mondta: „Nézzétek, Atyánk, atyáitok Istene megharagudott Júdára, ezért a kezetekbe adta őket. De ti olyan dühvel öltétek meg őket, amely az égig ér. Most pedig arra gondoltok, hogy rabszolgává teszitek Júda és Jeruzsálem népét, férfiakat és nőket egyaránt. De vajon nem vagytok-e magatok is bűnösök Atyátok ellen? Most azért hallgassatok rám: küldjétek vissza a rokonaitokat, akiket foglyul ejtettetek, mert Atyánk izzó haragja van rajtatok.” Ekkor néhány efraimi vezető — Azarjá, Jóhánán fia, Berekjá, Mesillémót fia, Jehizkijjá, Sallum fia és Amászá, Hadlaj fia — szembeszállt azokkal, akik a harcból jöttek. Ezt mondták nekik: „Ne hozzátok ide a foglyokat, mert azt tervezitek, hogy még tetézitek vétkeinket és bűnünket Atyánk ellen. Hiszen már így is nagy a vétkünk, és izzó harag van Izráelen.”

Erre a fegyveresek átadták a foglyokat és a zsákmányt a vezetők és az egész gyülekezet előtt. A név szerint megnevezett férfiak pedig fogták a foglyokat, és a zsákmányból felöltöztették mindazokat, akik mezítelenek voltak. Ruhát és sarut adtak nekik, enni- és innivalót, és olajjal kenték meg őket. A gyengélkedőket szamarakra ültették, és elvitték őket testvéreikhez Jerikóba, a pálmák városába, azután visszatértek Samáriába.

Abban az időben Áház király Asszíria királyához küldött segítségért. Az edómiak ugyanis ismét betörtek Júdába, és foglyokat hurcoltak el, a filiszteusok pedig rátörtek Júda alföldi és délvidéki városaira, és elfoglalták Bét-Semest, Ajjálónt, Gedérótot, Szókót, Timnát és Gimzót falvaikkal együtt, és letelepedtek ott. Atyánk ugyanis megalázta Júdát Áház, Izráel királya miatt, aki elszabadította a gonoszságot Júdában, és teljesen hűtlen lett Atyánkhoz. ^b Eljött hozzá Tiglat-Pileszer, Asszíria királya, de csak bajt hozott rá segítség helyett. Áház ugyanis kifosztotta Atyánk házát, a királyi palotát és a vezetőket, és kincseiket Asszíria királyának adta — mégsem lett ebből semmi segítsége.

Szorult helyzetében ez az Áház király még hűtlenebb lett Atyánkhoz. Mert Damaszkusz isteneinek áldozott, akik legyőzték őt, mert ezt gondolta: „Arám királyainak istenei megsegítették őket, ezért én is nekik áldozom, hogy engem is megsegítsenek.” De ezek okozták vesztét neki és egész Izráelnek. Áház összeszedte Atyánk házának fölszerelését, és darabokra törte azt, bezárta Atyánk házának ajtajait, és minden jeruzsálemi utcasarkon oltárokat állított magának. Júda minden városában áldozóhalmokat épített, hogy más isteneknek mutasson be áldozatot, és ezzel haragra ingerelte Atyánkat, atyái Istenét.

Egyéb dolgai és minden útja elejétől a végéig meg vannak írva a Júda és Izráel királyairól szóló könyvben. Azután Áház pihenni tért atyáihoz, és Jeruzsálemben temették el, de nem vitték be Izráel királyainak sírjába. Fia, Ezékiás lett a király helyette.