A kérkedő nyelv

A karmesternek: Dávid tanítókölteménye, amikor az edómi Dóég elment, és jelentette Saulnak: „Dávid Ahimelek házába ment.”

Dóeg ellen szól, aki beárulta a papokat Saulnál. Úgy szólítja meg, mint aki szereti a romboló szavakat, és saját gazdagságában bízik, és kimondja rá, hogy kiszakítják sátrából — miközben az énekes olajfaként növekszik Atyánk házában.

52. fejezet.

Miért kérkedsz a gonoszsággal, te hatalmas? Atyánk hűséges szeretete megmarad egész nap.

Nyelved pusztulást tervez, mint az éles borotva, te csaló. Jobban szereted a gonoszt, mint a jót, és a hazugságot, mint az igaz beszédet.

Szeretsz minden pusztító szót, te álnok nyelv. De Atyánk ledönt téged örökre; megragad, és kitép sátradból; gyökerestül kiszakít az élők földjéről.

Látják ezt az igazak, és félnek; nevetnek rajta, és ezt mondják: „Nézzétek azt az embert, aki nem Atyánkat tette menedékévé, hanem nagy gazdagságában bízott, és mások pusztításával lett erős.” De én olyan vagyok, mint a viruló olajfa Atyánk házában; bízom Atyánk hűséges szeretetében mindörökké. Magasztallak téged örökké azért, amit tettél; híveid előtt a te nevedben reménykedem, mert jó az.