Aki meglátja az elesettet
A karmesternek. Dávid zsoltára.
Betegágyon mondott ima, amely egy ígéretre támaszkodik: Atyánk megtartja azt, aki gondol a nyomorultra. A látogatók pletykát gyűjtenek, és kimennek, hogy terjesszék; az ellenségek azt latolgatják, mikor hal meg. A legélesebb csapás a megbízható barát, aki az ő kenyerét ette.
41 1Boldog, aki törődik az elesettel; a baj napján megszabadítja őt Atyánk. 2Atyánk megoltalmazza és életben tartja, boldognak mondják az országban. Nem szolgáltatod ki ellenségei akaratának. 3Atyánk erőt ad neki betegágyán; betegségében teljesen helyreállítod egészségét.
4Én ezt mondtam: „Atyám, könyörülj rajtam; gyógyíts meg, mert vétkeztem ellened.” 5Ellenségeim rosszat mondanak rólam: „Mikor hal már meg, és vész ki a neve?” 6Ha valaki eljön, hogy meglátogasson, üres szavakat beszél, szívében pedig rágalmat gyűjt; aztán kimegy, és szétkürtöli a rágalmat.
7Akik gyűlölnek, mind összesúgnak ellenem; rosszat terveznek ellenem. 8„Halálos kór zúdult rá; nem kel fel többé onnan, ahol fekszik.” 9Még a bizalmas barátom is, akiben megbíztam, aki a kenyeremet ette, ellenem fordult. a a v9 Jézus ezt a verset idézte azon az éjszakán, amelyen elárulták, és Júdásra mutatott vele mint arra a barátra, aki a kenyerét ette, majd ellene fordult (János 13:18).
10De te, Atyám, könyörülj rajtam, és emelj fel, hogy megfizethessek nekik. 11Abból tudom, hogy kedvelsz engem: hogy nem ujjong felettem az ellenségem. 12Engem pedig megtartasz feddhetetlenségemben, és színed elé állítasz örökké.
13Áldott legyen Atyánk öröktől fogva mindörökké. Ámen, ámen.
