Izráel megmaradásának éneke
Zarándokének.
Izrael sebhelyes túlélőként beszél, és támadókat ír le, akik hosszú barázdákat szántottak a hátán, mégsem győztek. A kért átok földműves kép: legyenek olyanok, mint a háztetőn nőtt fű, amely aratás előtt elszárad, és amelyet egyetlen arra járó sem áld meg.
129 1„Sokat gyötörtek ifjúságom óta” – mondja most Izráel. 2„Sokat gyötörtek ifjúságom óta, mégsem bírtak velem. 3Szántók szántottak a hátamon, hosszúra nyújtották barázdáikat.” 4Atyánk igaz, elvágta a gonoszok köteleit.
5Mind, aki gyűlöli a Siont, szégyenüljön meg és hátráljon meg. 6Legyenek olyanok, mint a háztetőkön a fű, amely elszárad, mielőtt szárba szökkenne, 7amellyel az arató nem tölti meg a kezét, sem a kévekötő a karját, 8és az arra járók nem mondják: „Atyánk áldása legyen rajtatok! Megáldunk titeket Atyánk nevében.”
