Már nyomtatásban is

Nehémiás 13 FHB Father's Heart Bible™

AtyaJézusLélek
15% kedvezmény az első rendelésedből →
Könyv

Atyánk népének elkülönülése

Nehémiás visszatér a perzsa udvarból, és azt találja, hogy Tóbiás Atyánk raktárkamráiban lakik, a léviták fizetség nélkül visszamentek a földjeikre, a szombati kereskedés javában folyik, a gyermekek pedig nem tudnak Júda nyelvén beszélni. Kidobálja a bútorokat, és elölről kezdi.

13. fejezet.

Azon a napon felolvasták a népnek Mózes könyvét, és azt találták megírva benne, hogy ammóni vagy móábi soha nem léphet be Atyánk gyülekezetébe, mert nem mentek Izráel fiai elé kenyérrel és vízzel, hanem felbérelték ellenük Bálámot, hogy megátkozza őket – Atyánk azonban áldásra fordította az átkot. Amikor a nép meghallotta a törvényt, elkülönítettek Izráeltől minden idegen származású embert.

Ezt megelőzően Eljásib pap, akit Atyánk házának raktárai fölé rendeltek, szoros kapcsolatban állt Tóbijával. Berendezett neki egy nagy termet, ahol azelőtt az ételáldozatokat, a tömjént, a templom edényeit, meg a gabona, a must és az olaj tizedét tartották, amely a lévitákat, az énekeseket és a kapuőröket illette, azonkívül a papoknak járó adományt. Mindez idő alatt nem voltam Jeruzsálemben, mert Artahsasztának, Babilón királyának harminckettedik évében elmentem a királyhoz. Egy idő múlva engedélyt kértem tőle, hogy eljöhessek, visszatértem Jeruzsálembe, és megtudtam, mi rosszat tett Eljásib Tóbijáért, amikor termet rendezett be neki Atyánk házának udvaraiban. Nagyon elkeseredtem, és kidobtam a teremből Tóbijá házának minden holmiját. Megparancsoltam, hogy tisztítsák meg a termeket, majd visszavitettem oda Atyánk házának edényeit, az ételáldozatokat és a tömjént.

Azt is megtudtam, hogy a léviták nem kapták meg a részüket, ezért a léviták és az énekesek, akik a munkát végezték, mind elmenekültek a maguk mezejére. Ezért felelősségre vontam az elöljárókat: „Miért hanyagolják el Atyánk házát?” Majd összegyűjtöttem a lévitákat, és visszaállítottam őket a helyükre. Egész Júda elhozta a gabona, a must és az olaj tizedét a raktárakba. A raktárak fölé rendeltem Selemját, a papot, Cádókot, az írástudót és Pedáját, a lévitát, melléjük pedig Hánánt, Zakkúr fiát, Mattanjá unokáját, mert megbízhatónak bizonyultak; az volt a feladatuk, hogy kiosszák a részt lévita testvéreiknek.

Emlékezz meg rólam ezért, Atyám, és ne töröld ki azokat a hűséges tetteket, amelyeket Atyám házáért és annak szolgálatáért tettem.

Azokban a napokban láttam Júdában, hogy egyesek szombaton tapossák a borsajtót, gabonát hordanak be rakásszámra, és szamarakra rakják, borral, szőlővel, fügével és mindenféle teherrel együtt, és mindezt szombaton viszik be Jeruzsálembe. Ezért azon a napon figyelmeztettem őket, hogy ne áruljanak élelmet. Az ott lakó tírusziak halat és mindenféle árut hoztak be, és szombaton eladták Júda fiainak, méghozzá magában Jeruzsálemben. Ezért felelősségre vontam Júda előkelőit, és ezt mondtam nekik: „Micsoda gonoszságot műveltek, amikor megszentségtelenítitek a szombat napját? Nem ugyanezt tették atyáitok is, és nem ezért hozta-e ránk Atyánk mindezt a csapást, erre a városra is? Ti pedig még több haragot zúdítotok Izráelre azzal, hogy megszentségtelenítitek a szombatot.”

Ezért amikor beesteledett Jeruzsálem kapuiban a szombat előtt, megparancsoltam, hogy zárják be az ajtókat, és ne nyissák ki, amíg el nem múlik a szombat. A kapukhoz állítottam néhányat a szolgáim közül, hogy szombaton semmiféle teher be ne jusson. Egyszer-kétszer a kereskedők és a mindenféle áru árusai Jeruzsálemen kívül töltötték az éjszakát. Ezért figyelmeztettem őket, és ezt mondtam: „Miért töltitek az éjszakát a fal mellett? Ha még egyszer megteszitek, kezet emelek rátok.” Attól fogva nem jöttek többé szombaton. Majd megparancsoltam a lévitáknak, hogy tisztítsák meg magukat, jöjjenek, és őrizzék a kapukat, hogy megszenteljék a szombat napját. Erről is emlékezz meg nekem, Atyám, és könyörülj rajtam a te nagy, hűséges szereteted szerint.

Azokban a napokban azt is láttam, hogy a zsidók közül némelyek asdódi, ammóni és móábi asszonyokat vettek feleségül. Gyermekeik fele asdódi nyelven beszélt, vagy valamelyik másik nép nyelvén, és nem tudott júdai nyelven beszélni. Ezért felelősségre vontam és megátkoztam őket, néhány férfit megvertem, és a hajukat téptem. Majd megesküdtettem őket Atyánkra: „Ne adjátok lányaitokat az ő fiaikhoz, és ne vegyetek az ő lányaik közül sem a fiaitoknak, sem magatoknak! Nem ilyen házasságok vitték-e vétekbe Salamont, Izráel királyát? Pedig a sok nemzet között sem volt hozzá hasonló király; Atyánk szerette őt, és Atyánk tette királlyá egész Izráel fölött. Mégis az idegen asszonyok őt is vétekbe vitték. Hát rátok hallgassunk, és elkövessük ezt a nagy gonoszságot, hűtlenné válva Atyánkhoz azzal, hogy idegen asszonyokat veszünk feleségül?”

Jójádának, a főpap Eljásib fiának egyik fia a hóróni Szanballat veje volt, ezért elűztem magam mellől. Emlékezz meg róluk, Atyám, mert tisztátalanná tették a papságot, meg a papság és a léviták szövetségét.

Így megtisztítottam őket minden idegentől, és megszabtam a papok és a léviták tennivalóit, mindegyikét a maga feladatára. Gondoskodtam a fajándékról a megszabott időkben, meg az első termésről. Emlékezz meg rólam, Atyám, javamra!