Ninive számadásának órája

Megérkezik az ostrom: vörös pajzsok, villámként cikázó harci szekerek, a folyó kapui betörve, a palota leomlik, a királynőt elhurcolják, miközben szolgálólányai a mellüket verik. Asszíria oroszlán volt, amely széttépett hússal töltötte meg barlangját; a mennyei seregek Atyja azt mondja, hogy ellene van.

2. fejezet.

Felvonult ellened a pusztító, Ninive. Őrizd az erődöt, figyeld az utat, készülj fel, gyűjtsd össze minden erődet!

Mert Atyánk helyreállítja Jákób méltóságát, ahogy Izráel méltóságát is, bár a fosztogatók kifosztották őket, és tönkretették ágaikat. ^a

Harcosainak pajzsa vörösre festve, a vitéz férfiak skarlátba öltözve; a harci szekerek tűzként villognak azon a napon, amelyen csatarendbe állnak, és megforgatják a ciprusfa dárdákat. A harci szekerek az utcákon robognak, ide-oda száguldanak a tereken; fáklyáknak látszanak, villámként cikáznak. Előszólítja tisztjeit; botladoznak menet közben; a falhoz sietnek, és felállítják a védőpajzsot. A folyó kapui feltárulnak, és a palota összeomlik. El van rendelve: lemeztelenítik és elhurcolják, szolgálólányai pedig galambként nyögnek, mellüket verve. Ninive olyan, mint a tó, amelynek vize elapad. „Állj! Állj!” – kiáltják, de senki sem fordul vissza. Raboljátok az ezüstöt! Raboljátok az aranyat! Nincs vége a kincsnek, bőséggel van minden drága holmi. Üresség, pusztaság és rom! Megolvad a szív, remeg a térd, minden testet gyötrelem ragad meg, és minden arc elsápad.

Hol van most az oroszlánok barlangja, az oroszlánkölykök etetőhelye, ahol az oroszlán és a nőstény oroszlán járt, meg az oroszlán kölykei, és senki sem rémítette meg őket? Az oroszlán eleget tépett kölykeinek, és zsákmányt fojtott meg nőstényeinek; megtöltötte tanyáit prédával, és barlangjait szaggatott hússal.

„Íme, ellened vagyok” – így szól a mennyei seregek Atyja. „Füstbe borítom harci szekereidet, és a kard felfalja oroszlánkölykeidet. Kiirtom zsákmányodat a földről, és követeid hangja nem hallatszik többé.”