A népek Atyánk hegyéhez özönlenek

A népek felmennek Atyánk hegyére, hogy tanítást kapjanak, és kardjaikat ekevassá kovácsolják; mindenki a maga szőlőtője alatt ül, félelem nélkül. Aztán a kép visszazuhan a jelenbe: Sion vajúdik, kimegy Babilonba, és ott nyer szabadulást, nem pedig az utat kímélik meg tőle.

4. fejezet.

Az utolsó napokban szilárdan fog állni a hegy, amelyen Atyánk háza áll: a hegyek legmagasabbika lesz, magasan a halmok fölé emelkedik, és népek özönlenek hozzá. Sok nemzet jön majd, és ezt mondják: „Jöjjetek, menjünk fel Atyánk hegyére, Jákób Istenének házához, hogy tanítson minket útjaira, és ösvényein járjunk!” Mert a Sionról jön ki a tanítás, és Jeruzsálemből Atyánk igéje. Ítéletet tesz a sok nép között, és igazságot szolgáltat messze lakó, erős nemzeteknek. Kardjaikból ekevasat kovácsolnak, lándzsáikból pedig metszőkést; nemzet nem emel kardot nemzet ellen, és nem tanulnak többé háborúzni. Mindenki a maga szőlőtője alatt ül majd, és a maga fügefája alatt, és senki sem rémíti meg őket, mert a mennyei seregek Atyja maga szólt. Mert minden nép a maga istenének nevében jár, mi azonban Atyánk nevében járunk örökkön-örökké.

Atyánk összegyűjti szétszóródott gyermekeit

Azon a napon – így szól Atyánk – összegyűjtöm a sántákat, és egybegyűjtöm az elűzötteket, azokat, akiket megsanyargattam. A sántákból maradékot formálok, és a messzire űzöttekből erős nemzetet, és Atyánk uralkodik fölöttük a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké.

És te, a nyáj tornya, Sion leányának halma, hozzád érkezik majd – visszatér a régi uralom, Jeruzsálem leányának királysága.

Most miért kiáltasz hangosan? Nincs király közötted? Elpusztult a tanácsadód, hogy fájdalom fogott el, mint a vajúdó asszonyt? Vonaglj és nyögj, Sion leánya, mint a vajúdó asszony, mert most kimész a városból, és a nyílt mezőn laksz; Babilonba mész. Ott menekülsz meg; ott vált meg Atyánk téged ellenségeid kezéből.

Most sok nemzet gyűlt össze ellened, és ezt mondják: „Legyen meggyalázva, és kárörömmel nézzen szemünk a Sionra!” Ők azonban nem ismerik Atyánk gondolatait, nem értik a tervét, hogy összegyűjtötte őket, mint kévéket a szérűre. Kelj fel, és csépelj, Sion leánya, mert vassá teszem a szarvadat, és bronzzá a patáidat; összezúzol sok népet, és nyereségüket Atyánknak szenteled, vagyonukat az egész föld Urának.