Máté 8 FHB Father's Heart Bible™

8 ¹Amikor lejött a hegyről, nagy sokaság követte. ²Odament hozzá egy leprás ember, leborult előtte, és ezt mondta: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.”

³Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette, és így szólt: „Akarom, tisztulj meg!” És leprája azonnal eltűnt. ⁴Jézus ezt mondta neki: „Senkinek se szólj, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel az ajándékot, amelyet Mózes parancsolt, bizonyságul nekik.”

A hit, amely ámulatba ejtette Jézust

⁵Amikor bement Kapernaumba, odament hozzá egy százados, és kérlelte őt, ⁶és ezt mondta: „Uram, a szolgám bénán fekszik otthon, és szörnyen gyötrődik.”

⁷Jézus így szólt hozzá: „Elmegyek, és meggyógyítom.”

⁸A százados így felelt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám. ⁹Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, és katonák vannak alattam. Ha azt mondom az egyiknek: »Menj el!«, akkor elmegy, a másiknak: »Gyere ide!«, akkor idejön, és a szolgámnak: »Tedd meg ezt!«, akkor megteszi.”

¹⁰Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és ezt mondta követőinek: „Bizony mondom nektek, senkiben sem találtam ilyen nagy hitet Izráelben. ¹¹Mondom nektek, hogy sokan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és asztalhoz telepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal Atyánk országában, ¹²az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségre, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz.” ¹³Jézus ezt mondta a századosnak: „Menj el, és legyen úgy, ahogyan hitted!” És meggyógyult a szolgája abban az órában.

Jézus gyógyít Péter házában

¹⁴Amikor Jézus bement Péter házába, látta, hogy Péter anyósa lázasan fekszik. ¹⁵Megérintette a kezét, és elhagyta a láz, az asszony pedig felkelt, és szolgált neki. ¹⁶Amikor beesteledett, sok ördögtől megszállottat vittek hozzá, ő pedig szóval űzte ki a lelkeket, és meggyógyított minden beteget. ¹⁷Így teljesedett be, amit Ézsaiás próféta mondott: „Erőtlenségünket ő vette el, és betegségeinket ő hordozta.”

A Jézus követésének ára

¹⁸Amikor Jézus meglátta a körülötte levő sokaságot, megparancsolta, hogy keljenek át a túlsó partra. ¹⁹Ekkor odament hozzá egy írástudó, és ezt mondta neki: „Mester, követlek téged, akárhová mégy.”

²⁰Jézus így szólt hozzá: „A rókáknak van barlangjuk, és az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”

²¹Egy másik tanítvány pedig ezt mondta neki: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat.”

²²Jézus azonban így szólt hozzá: „Kövess engem, és hagyd a halottakra, hogy eltemessék halottaikat.”

Jézus lecsendesíti a vihart

²³Amikor beszállt a hajóba, követték őt a tanítványai. ²⁴És hirtelen nagy vihar támadt a tengeren, úgyhogy a hullámok elborították a hajót – ő pedig aludt. ²⁵Ekkor felébresztették, és ezt mondták: „Uram, ments meg minket! Elveszünk!”

²⁶Ő pedig így szólt hozzájuk: „Mit féltek, kishitűek?” Majd felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és nagy csend lett.

²⁷Az emberek pedig elcsodálkoztak, és ezt mondták: „Kicsoda ez, hogy a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki?”

Az Atya Fia szembeszáll a sötétséggel

²⁸Amikor a túlsó partra ért, a gadaraiak vidékére, elébe jött a sírboltokból két ördögtől megszállott ember, akik olyan veszélyesek voltak, hogy senki sem tudott arra járni. ²⁹És így kiáltottak: „Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?” ³⁰Tőlük távol pedig egy nagy disznónyáj legelészett. ³¹Az ördögök pedig kérlelték: „Ha kiűzöl minket, küldj a disznónyájba.”

³²Ő ezt mondta nekik: „Menjetek!” Azok pedig kijöttek, és belementek a disznókba. És az egész nyáj lerohant a meredekről a tengerbe, és odaveszett a vízben.

³³A pásztorok pedig elfutottak, bementek a városba, és hírül adtak mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. ³⁴Az egész város kiment Jézus elé, és amikor meglátták, kérték, hogy távozzon a vidékükről.