Atyánk figyelmeztetése: Maradjatok az országban
A parancsnokok megesküsznek, hogy engedelmeskednek bármilyen válasznak, és imádságot kérnek Jeremiástól. Tíz nap múlva megérkezik Atyánk szava: maradjatok, és elplántállak, megoltalmazlak titeket; menjetek Egyiptomba, és a kard meg az éhség, amelytől féltek, oda is utánatok megy. Ők már döntöttek.
42 1Ekkor odament a csapatok minden parancsnoka, Jóhánán, Káréah fia és Jezanjá, Hósajá fia, meg az egész nép, a legkisebbtől a legnagyobbig, 2és ezt mondták Jeremiás prófétának: „Kérünk, hallgasd meg könyörgésünket: imádkozz értünk Atyádhoz, ezért az egész maradékért, mert kevesen maradtunk a sokból, ahogy látod, 3hogy Atyád megmutassa nekünk az utat, amelyen járnunk kell, és azt, amit tennünk kell.”
4Jeremiás próféta így felelt nekik: „Meghallgattalak titeket. Imádkozni fogok Atyátokhoz, ahogy kéritek, és megmondok nektek mindent, amit Atyátok válaszol, semmit sem hallgatok el.”
5Ők ezt mondták Jeremiásnak: „Legyen Atyánk igaz és hűséges tanú ellenünk, ha nem teszünk meg mindent, amivel Atyád elküld hozzánk, hogy megmondd nekünk. 6Akár jó, akár rossz, engedelmeskedünk Atyánk szavának, akihez elküldünk téged, hogy jó dolgunk legyen, amikor engedelmeskedünk Atyánk szavának.”
7Tíz nap múlva Atyánk szava szólt Jeremiáshoz. 8Ekkor magához hívta Jóhánánt, Káréah fiát, a vele levő összes parancsnokot és az egész népet, a legkisebbtől a legnagyobbig,
9és ezt mondta: „Így szól Izráel Atyja, akihez elküldtetek engem, hogy eléterjesszem könyörgéseteket:
10Ha valóban ebben az országban maradtok, felépítelek titeket, nem rombollak le, elültetlek, nem gyomlállak ki, mert megbántam azt a veszedelmet, amelyet rátok hoztam.
11Ne féljetek Babilon királyától, akitől most féltek. Ne féljetek tőle – így szól Atyánk –, mert én veletek vagyok, hogy megmentselek és kiszabadítsalak titeket a kezéből.
12Irgalmas leszek hozzátok, és Babilon királya is megkönyörül rajtatok, és visszaenged titeket a földetekre.
13De ha ezt mondjátok: »Nem maradunk ebben az országban«, és nem engedelmeskedtek Atyátok szavának, 14és azt mondjátok: »Nem, hanem Egyiptomba megyünk, ahol nem látunk háborút, nem hallunk kürtszót, nem éhezünk kenyérre, és ott fogunk lakni«, 15akkor halljátok meg Atyánk szavát, Júda maradéka! Ezt mondja a mennyei seregek Atyja, Izráel Atyja: Ha arra adjátok a fejeteket, hogy Egyiptomba menjetek, és ott telepedjetek le, 16akkor a kard, amelytől féltek, utolér titeket Egyiptomban, és az éhínség, amelytől rettegtek, nyomon követ titeket Egyiptomba, és ott fogtok meghalni. 17Mindazok, akik elhatározták, hogy Egyiptomban telepednek le, kard, éhínség és dögvész által halnak meg; senki sem marad életben, és senki sem menekül meg a veszedelemtől, amelyet rájuk hozok.
18Ezt mondja a mennyei seregek Atyja, Izráel Atyja: Ahogy haragom és indulatom kiáradt Jeruzsálem lakóira, úgy árad ki haragom rátok is, amikor Egyiptomba mentek. Átok, borzadály, gúny és gyalázat tárgyává lesztek, és ezt a helyet nem látjátok többé.”
19„Atyánk szólt hozzátok, Júda maradéka: Ne menjetek Egyiptomba! Tudjátok meg biztosan, hogy ma figyelmeztetlek titeket. 20Saját életetek árán tévesztettétek meg magatokat, mert elküldtetek engem Atyátokhoz, és ezt mondtátok: »Imádkozz értünk Atyánkhoz; és amit mond, mondd meg nekünk, és megtesszük.« 21Ma megmondtam nektek, de nem engedelmeskedtetek Atyátok szavának semmiben, amivel elküldött hozzátok, hogy megmondjam nektek. 22Most azért tudjátok meg biztosan: kard, éhínség és dögvész által fogtok meghalni azon a helyen, ahol le akartok telepedni.”