Atyánk dicsősége elhagyja a templomot

A kerubok és szemekkel borított kerekeik felemelkednek, és a dicsőség, amely betöltötte a templomot, kivonul: előbb a küszöbre, aztán a keleti kapuhoz. Egy gyolcsba öltözött férfi izzó parazsat szór a városra. Ezékiel nézi, ahogy Atyánk elhagyja saját házát.

10. fejezet.

Majd felnéztem: a kerúbok feje fölött, a boltozat felett valami zafírkőhöz hasonló jelent meg, amely trónhoz hasonlított.

Atyánk pedig ezt mondta a gyolcsba öltözött férfinak: „Menj be a kerúbok alatt levő forgó kerekek közé, töltsd meg a kezedet a kerúbok közül vett izzó parázzsal, és szórd szét a város fölött!” És bement, miközben én néztem.

A kerúbok a templom déli oldalán álltak, amikor a férfi bement, a felhő pedig megtöltötte a belső udvart. Majd Atyánk dicsősége felemelkedett a kerúbról a templom küszöbéhez, a templom megtelt a felhővel, az udvart pedig betöltötte Atyánk dicsőségének fényessége. A kerúbok szárnyainak zúgása elhallatszott a külső udvarig, mint a Mindenható hangja, amikor szól.

Amikor megparancsolta a gyolcsba öltözött férfinak: „Végy tüzet a forgó kerekek közül, a kerúbok közül!”, az bement, és odaállt az egyik kerék mellé.

Ekkor az egyik kerúb kinyújtotta a kezét a kerúbok között levő tűzhöz, vett belőle, és a gyolcsba öltözött férfi kezébe tette, aki fogta, és kiment. A kerúbok szárnya alatt emberi kézhez hasonló látszott.

Láttam, hogy négy kerék áll a kerúbok mellett, egy-egy kerék mindegyik kerúb mellett, és úgy csillogtak, mint a ragyogó drágakő. Mind a négy kerék egyformának látszott, mintha az egyik kerék a másik kerék belsejében lett volna. Amikor mozogtak, mind a négy irányba tudtak menni, nem kellett fordulniuk. Amerre az első kerék fordult, arra mentek a többiek is, nem kellett fordulniuk. Egész testük – hátuk, kezük, szárnyuk és a kerekek – körös-körül tele volt szemekkel, mind a négynek a kerekei. A kerekeket pedig fülem hallatára „forgóknak” nevezték. Mindegyiknek négy arca volt: az első a kerúb arca, a második ember arca, a harmadik oroszlán arca, a negyedik sas arca.

A kerúbok felemelkedtek. Ezek voltak azok az élőlények, amelyeket a Kebár-folyó mellett láttam. Amikor a kerúbok mozogtak, a kerekek is mozogtak mellettük, és amikor a kerúbok fölemelték szárnyukat, hogy fölemelkedjenek a földről, a kerekek is ott maradtak mellettük. Amikor megálltak, a kerekek is megálltak, és amikor fölemelkedtek, a kerekek is fölemelkedtek velük, mert az élőlények lelke volt bennük.

Majd Atyánk dicsősége elvonult a templom küszöbe fölül, és megállt a kerúbok fölött. Szemem láttára a kerúbok fölemelték szárnyukat, és fölemelkedtek a földről, a kerekek pedig velük együtt. Megálltak Atyánk háza keleti kapujának bejáratánál, Izráel Atyjának dicsősége pedig ott volt fölöttük a magasban.

Ezek voltak azok az élőlények, amelyeket Izráel Atyja alatt láttam a Kebár-folyó mellett, és megtudtam, hogy kerúbok. Mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt, a szárnyuk alatt pedig emberi kézhez hasonló. Arcuk olyan volt, mint amelyeket a Kebár-folyó mellett láttam. Mindegyik egyenesen előre haladt.