Ezékiel 11 FHB Father's Heart Bible™

11 ¹A Lélek fölemelt, és elvitt Atyánk házának keleti kapujához, amely kelet felé néz. A bejáratnál huszonöt férfi volt, és közöttük megláttam Jaazanját, Azzúr fiát, és Pelatját, Benájá fiát, a nép vezetőit.

²Ezt mondta nekem: „Emberfia, ezek azok a férfiak, akik gonoszságot terveznek, és rossz tanácsot adnak ebben a városban, ³akik ezt mondják: »Nincs-e már itt az ideje, hogy házakat építsünk? Ez a fazék, mi vagyunk a hús.« ⁴Ezért prófétálj ellenük, prófétálj, emberfia!”

⁵Akkor rám szállt Atyánk Lelke, és azt mondta, hogy így szóljak: „Ezt mondja Atyánk: Így beszéltek, Izráel háza, de én tudom, mi jár az eszetekben.” ⁶Sokakat megöltetek ebben a városban, és holttestekkel töltöttétek meg az utcáit.

⁷Ezért ezt mondja az Úr Atya: akiket megöltetek, és a város közepére fektettetek, azok a hús, a város pedig a fazék; de titeket kiűznek belőle. ⁸Féltetek a kardtól, és én kardot hozok rátok – így szól az Úr Atya. ⁹Kiviszlek titeket a városból, idegenek kezébe adlak benneteket, és végrehajtom rajtatok az ítéletet. ¹⁰Kard által estek el. Izráel határán ítéllek meg titeket, és megtudjátok, hogy én vagyok Atyátok. ¹¹Ez a város nem lesz számotokra fazék, és ti sem lesztek benne a hús. Izráel határán ítéllek meg titeket, ¹²és akkor megtudjátok, hogy én vagyok Atyátok – ti, akik nem követtétek rendelkezéseimet, és nem tartottátok meg törvényeimet, hanem a körülöttetek élő népek törvényei szerint éltetek.

Az Atya új szívet ígér

¹³Miközben prófétáltam, meghalt Pelatjá, Benájá fia. Ekkor arcra borultam, és hangosan így kiáltottam: „Jaj, Uram, Atyám! Egészen kiirtod Izráel maradékát?”

¹⁴Akkor így szólt hozzám Atyánk igéje:

¹⁵Emberfia, a testvéreid – a testvéreid, a rokonaid, Izráel egész háza, mindnyájan –, róluk mondták Jeruzsálem lakói: „Maradjatok távol Istentől, ez a föld nekünk adatott birtokul.”

¹⁶Ezért mondd: „Ezt mondja az Úr Atya: Bár messze űztem őket a népek közé, és szétszórtam őket az országokba, mégis én lettem számukra egy kis időre szentéllyé azokban az országokban, ahová mentek.”

¹⁷Ezért mondd: „Ezt mondja az Úr Atya: Összegyűjtelek titeket a népek közül, összeszedlek benneteket azokból az országokból, ahová szétszóródtatok, és nektek adom Izráel földjét.”

¹⁸Amikor majd oda visszatérnek, eltávolítanak belőle minden undok bálványt és minden utálatos dolgot. ¹⁹Egy szívet adok nekik, és új lelket adok beléjük; eltávolítom testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, ²⁰hogy rendelkezéseim szerint éljenek, megtartsák törvényeimet, és teljesítsék azokat. Ők az én gyermekeim lesznek, én pedig az Atyjuk leszek. ²¹De azoknak, akiknek a szíve az utálatos és undok dolgaik után jár, tetteiket a saját fejükre hárítom – így szól az Úr Atya.

²²Akkor a kerúbok fölemelték szárnyaikat, a kerekek mellettük voltak, Izráel Atyjának dicsősége pedig fölöttük. ²³Atyánk dicsősége fölszállt a város belsejéből, és megállt a várostól keletre fekvő hegyen. ²⁴A Lélek fölemelt, és látomásban, Atyánk Lelke által elvitt a Babilóniában fogságban élőkhöz. Azután eltűnt előlem a látomás, amelyet láttam. ²⁵És elmondtam a fogságban élőknek mindazt, amit Atyánk megmutatott nekem.