Ezékiel 12 FHB Father's Heart Bible™

12 ¹Így szólt hozzám Atyánk igéje:

²„Emberfia, engedetlen nép között laksz. Van szemük, hogy lássanak, de nem látnak, van fülük, hogy halljanak, de nem hallanak, mert engedetlen nép.

³„Te pedig, emberfia, készíts magadnak útipoggyászt a száműzetéshez, és menj el nappal a szemük láttára. Költözz el a helyedről egy másik helyre a szemük láttára. Talán látni fognak, bár engedetlen nép.

⁴„Vidd ki a poggyászodat nappal a szemük láttára, mint a száműzetés poggyászát, te magad pedig menj ki este a szemük láttára, mint akik száműzetésbe mennek.

⁵„A szemük láttára törd át a falat, és vidd ki rajta a poggyászodat.

⁶„A szemük láttára vedd a válladra, és vidd ki a sötétben. Takard el az arcodat, hogy ne lásd a földet, mert jelül rendeltelek Izráel házának.”

⁷Úgy tettem, ahogy parancsot kaptam. Nappal kivittem a poggyászomat, a száműzetés poggyászát, este pedig kézzel törtem át a falat. A sötétben a vállamon vittem ki, mindenki szeme láttára.

⁸Reggel így szólt hozzám Atyánk igéje:

⁹„Emberfia, nem kérdezte-e tőled Izráel háza, az az engedetlen nép: »Mit csinálsz?«” ¹⁰Mondd meg nekik: „A mindenható Atya ezt mondja: Ez a jövendölés a Jeruzsálemben levő fejedelemre és Izráel egész házára vonatkozik, amely ott van benne.”

¹¹Mondd: „»Jeletek vagyok. Ahogyan én cselekedtem, úgy történik majd velük is: száműzetésbe, fogságba mennek. ¹²A közöttük levő fejedelem a vállára veszi a poggyászát a sötétben, és kimegy. Áttörik a falat, hogy kivigyék rajta. Eltakarja az arcát, hogy a szemével ne lássa a földet. ¹³Kivetem rá a hálómat, és fennakad a tőrömben. Elviszem Babilonba, a káldeusok földjére, de nem látja meg azt, és ott fog meghalni. ^a a v13 A fejedelem Cidkijjá, Júda utolsó királya. Elfogták, amikor Jeruzsálemből menekült, és megvakították, mielőtt Babilonba vitték – így eljutott a városba, de sohasem látta azt, pontosan úgy, ahogyan megjövendölték. ¹⁴Szétszórom a szél minden irányába mindazokat, akik körülötte vannak – segítőit és egész seregét –, és kardot rántok utánuk.

¹⁵„Akkor megtudják, hogy én vagyok az Atyjuk, amikor szétszórom őket a népek közé, és szétszélesztem őket az országokba.

¹⁶„De megkímélek közülük néhány embert a kardtól, az éhínségtől és a dögvésztől, hogy elbeszéljék minden utálatosságukat a népek között, amelyekhez eljutnak. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Atyjuk.«”

¹⁷Azután így szólt hozzám Atyánk igéje:

¹⁸„Emberfia, remegve edd a kenyeredet, és reszketve, aggódva idd a vizedet.

¹⁹„Mondd az ország népének: Ezt mondja a mindenható Atya azokról, akik Jeruzsálemben, Izráel földjén laknak: »Aggódva eszik majd a kenyerüket, és rémülten isszák a vizüket, mert földjüket megfosztják egész bőségétől mindazok erőszakossága miatt, akik ott laknak.

²⁰„A lakott városok romba dőlnek, és az ország pusztasággá lesz. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Atyátok.«”

Atyánk véget vet az üres mondásnak

²¹Azután így szólt hozzám Atyánk igéje:

²²„Emberfia, miféle mondás ez Izráelben: »Elhúzódnak a napok, és meghiúsul minden látomás«?

²³„Ezért mondd meg nekik: »A mindenható Atya ezt mondja: Véget vetek ennek a mondásnak, és nem idézgetik többé Izráelben.« Ehelyett mondd meg nekik: »Közel vannak a napok, és minden látomás beteljesedése. ²⁴Mert nem lesz többé hamis látomás, sem hízelgő jövendölés Izráel házában.

²⁵„Mert én vagyok az Atyátok. Kimondom az igét, amelyet kimondok, és az beteljesedik. Nem késik tovább, mert a ti napjaitokban, te engedetlen nép, kimondok egy igét, és végbe is viszem – így szól a mindenható Atya.«”

²⁶Azután így szólt hozzám Atyánk igéje:

²⁷„Emberfia, Izráel háza ezt mondja: »A látomás, amelyet ő lát, még sok évre szól; távoli időkről prófétál.«”

²⁸„Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja a mindenható Atya: Egyetlen szavam sem késik többé. Amit kimondok, az beteljesedik – így szól a mindenható Atya.”