Eszter és Mordokaj megbecsülése

Hámán birtoka Eszteré lesz, pecsétgyűrűje Mordokajé, de a halálos rendeletet nem lehet visszavonni. Ezért egy második rendelet indul útnak királyi lovakon: a zsidók összegyűlhetnek és megvédhetik életüket. Mordokaj királyi kékben és aranyban távozik, és Súsán ujjong.

8. fejezet.

Azon a napon Ahasvérós király Eszter királynénak adta Hámánnak, a zsidók ellenségének a házát. Mordokaj pedig a király elé lépett, mert Eszter elmondta, hogy mije neki. A király lehúzta a pecsétgyűrűjét, amelyet visszavett Hámántól, és Mordokajnak adta. Eszter pedig Mordokajt Hámán háza fölé rendelte.

Eszter ismét beszélt a királlyal, a lába elé borult, sírt, és könyörgött neki, hogy hiúsítsa meg az agági Hámán gonoszságát és a zsidók ellen szőtt tervét. A király Eszter felé nyújtotta az aranyjogart, Eszter pedig felkelt, és megállt a király előtt. Ezt mondta: „Ha jónak látja a király, és ha kegyelmet találtam előtte, ha helyesnek tartja a király, és ha tetszem neki, írjanak levelet, amely visszavonja annak a tervét, amit az agági Hámán, Hammedáta fia kigondolt és megírt, hogy elpusztítsa a zsidókat a király minden tartományában. Hogyan tudnám elviselni, hogy végignézzem a népemet érő veszedelmet? Hogyan tudnám elviselni, hogy végignézzem rokonságom pusztulását?”

Ahasvérós király ekkor így szólt Eszter királynéhoz és a zsidó Mordokajhoz: „Hámán házát Eszternek adtam, őt magát pedig bitófára akasztották, mert kezet akart emelni a zsidókra. Ti pedig írjatok a zsidók ügyében a király nevében, ahogy jónak látjátok, és pecsételjétek le a király pecsétgyűrűjével, mert azt az írást, amely a király nevében készült, és a király gyűrűjével van lepecsételve, nem lehet visszavonni.”

Ekkor előhívták a király írnokait a harmadik hónap huszonharmadik napján – ez Sziván hónap –, és megírtak mindent, amit Mordokaj parancsolt a zsidóknak, a szatrapáknak, a helytartóknak és a százhuszonhét tartomány vezetőinek Indiától Kúsig: minden tartománynak a maga írásával, minden népnek a maga nyelvén, a zsidóknak pedig a maguk írásával és nyelvén. Mordokaj Ahasvérós király nevében írt, lepecsételte a király pecsétgyűrűjével, és a leveleket gyorsfutárokkal küldte szét, akik a királyi szolgálatra tenyésztett gyors lovakon vágtattak. A király megengedte a zsidóknak, hogy minden városban összegyűljenek, és megvédjék az életüket: hogy elpusztítsák, megöljék és kiirtsák bármely nép vagy tartomány egész fegyveres erejét, amely rájuk támad, a gyermekeket és az asszonyokat is, javaikat pedig zsákmányul ejtsék. Ennek egyetlen napon kellett megtörténnie Ahasvérós király minden tartományában: a tizenkettedik hónapnak, azaz Adár hónapnak a tizenharmadik napján. A rendelet szövegét törvényként kellett kiadni minden egyes tartományban, és tudtul adni minden népnek, hogy a zsidók készen álljanak azon a napon, és bosszút álljanak ellenségeiken. A futárok a királyi lovakon sietve kivágtattak, a király parancsa szerint hajszolva és sürgetve; a rendeletet pedig kihirdették Súsán várában.

Mordokaj kék és fehér királyi ruhában távozott a király elől, nagy aranykoronával és bíbor színű gyolcspalástban. Súsán városa pedig ujjongott és örvendezett. A zsidóknak világosság és öröm, vidámság és tisztesség jutott osztályrészül. Minden tartományban és minden városban, ahová a király parancsa és rendelete eljutott, öröm és vidámság támadt a zsidók között, lakomát és ünnepet tartottak. Az ország népei közül sokan zsidókká lettek, mert elfogta őket a zsidóktól való félelem.