Gyűljetek össze a vihar előtt

A felhívás az, hogy gyűljenek össze, mielőtt Atyánk haragja és végzése eléri a földet, és az egyetlen felkínált remény egy „talán” — keressétek az alázatot, és talán elrejtőzhettek. Aztán a környező népeket egyenként megnevezi, végül a gőgös, magában bizakodó Ninivét, amely romhalmazzá lesz.

2. fejezet.

Gyűljetek össze, szedjétek össze magatokat, te szemérmetlen nemzet, mielőtt szül a végzés – elszáll a nap, mint a polyva –, mielőtt rátok zúdul Atyánk izzó haragja, mielőtt rátok jön Atyánk haragjának napja. Keressétek Atyánkat, ti alázatosak mind e földön, akik teljesítitek rendelkezéseit; keressétek az igazságot, keressétek az alázatot! Talán oltalmat találtok Atyánk haragjának napján. Mert Gázát elhagyják, Askelón pusztasággá lesz; Asdódot fényes délben űzik el, Ekrónt gyökerestül tépik ki. Jaj nektek, akik a tenger mellett laktok, kerétiek népe! Atyánk szava ellenetek szól, Kánaán, filiszteusok földje: „Elpusztítalak, míg lakó sem marad benned.” A tengerpart legelővé lesz, pásztorok rétjeivel és nyájak aklaival. A tengerpart Júda házának maradékáé lesz; ott legeltetnek, és Askelón házaiban heverednek le este. Mert Atyánk gondot visel rájuk, és jóra fordítja sorsukat. Hallottam Móáb gyalázkodását és Ammón fiainak szidalmait, amelyekkel népemet gyalázták, és kérkedtek a földjük ellen.

Ezért életemre mondom – így szól a mennyei seregek Atyja, Izráel Atyánk –, Móáb olyan lesz, mint Sodoma, Ammón fiai pedig, mint Gomora – csalánnal és sógödrökkel teli vidék, pusztaság mindörökre. Népem maradéka kifosztja őket, és nemzetem maradéka birtokba veszi őket. „Ez jut nekik kevélységükért, mert gyalázkodtak és kérkedtek a mennyei seregek Atyjának népe ellen. Félelmetes lesz hozzájuk Atyánk, mert elsorvasztja a föld minden istenét; és leborul előtte a nemzetek minden szigete, mindegyik a maga helyén.”

Ti is, etiópok, kardom által estek el.

Kinyújtja kezét észak ellen, és elpusztítja Asszíriát, Ninivét pedig pusztasággá teszi, szárazzá, mint a sivatag. Nyájak heverednek le a közepén, mindenféle vadállat; a bagoly és a sündisznó is oszlopainak tetején tanyázik. Hang énekel az ablakokban, törmelék a küszöbön, mert csupasz lett a cédrusburkolat. Ez az a gondtalan város, amely biztonságban élt, amely ezt mondta szívében: „Én vagyok, és senki sincs rajtam kívül.” Milyen rommá lett, vadállatok tanyájává! Aki csak elmegy mellette, fölszisszen, és rázza az öklét.