Atyám, az én pásztorom
Dávid zsoltára.
Dávid, a pásztor arról ír, milyen atyai gondoskodásban élni: táplálják, itatják, visszahozzák, amikor lelke ellankad, félelem nélkül vezetik át a mély homály völgyén, majd asztalhoz ültetik, amelyet ellenségei szeme láttára terítettek meg. A jóság nem csupán követi — üldözőbe veszi.
23 1Atyám az én pásztorom, nem szűkölködöm. 2Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. 3Felüdíti lelkemet, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért. 4Ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy, vessződ és botod megvigasztal engem. 5Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára, megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam. 6Bizony, jóságod és el nem múló szereteted kísér engem életem minden napján, és Atyám házában lakom mindörökké.
