Hol vagy?

Nyers panasz amiatt, hogy Atyánk mintha távol állna, miközben gőgös emberek lesből vadásznak a szegényre, és azt mondogatják magukban, hogy senki sem látja őket. A zsoltáros kitart amellett, hogy ő igenis látja, és kéri, hogy cselekedjék mint az árvák segítője.

10. fejezet.

Miért állsz távol, Atyánk? Miért rejtőzöl el a nyomorúság idején?

A gonosz gőgjében hevesen üldözi a szegényt; essenek a gonoszok a cselbe, amelyet kigondoltak. Mert a gonosz azzal dicsekszik, amire a szíve vágyik; a kapzsi ember átkozódik, és megtagadja Atyánkat. A gonosz gőgjében nem keresi őt; minden gondolata ez: „Nincs Isten.” ^a Útjai mindenkor sikeresek; ítéleteid a magasban vannak, messze fölötte; minden ellenségét lenézi. Ezt mondja szívében: „Soha nem rendülök meg; nemzedékről nemzedékre nem ér baj.”

Szája tele van átokkal, csalással és erőszakkal; nyelve alatt nyomorúság és gonoszság lakik. Lesben ül a falvak közelében; rejtekhelyéről gyilkolja az ártatlant, szeme titkon a tehetetlent figyeli. Titokban leselkedik, mint oroszlán a bozótban; lesben áll, hogy megragadja a szegényt, és hálójába vonszolja a szegényt. Áldozatai összetörve roskadnak össze; a tehetetlenek elbuknak hatalma alatt. Ezt mondja szívében: „Isten elfeledkezett; elrejtette arcát, soha nem látja meg.”

Kelj fel, Atyánk! Emeld fel kezedet; ne feledkezz meg a nyomorultakról. Miért tagadja meg a gonosz Atyánkat, és miért mondja szívében: „Nem vonsz felelősségre”? Te azonban látsz, mert számon tartod a nyomorúságot és a bánatot, hogy kezedbe vedd. A tehetetlen rád bízza magát; te vagy az árvák segítője. ^b Törd össze a gonosz és bűnös karját; kérd számon gonoszságát, míg nem találsz többet.

Atyánk király mindörökké; a népek elvesznek földjéről. Meghallod a nyomorultak vágyát, Atyánk; megerősíted szívüket; figyelmesen hallgatsz, hogy igazságot szolgáltass az árváknak és az elnyomottaknak, hogy a halandó ember többé ne rettentsen.