Menedékem
A karmesternek. Dávid zsoltára.
Barátai azt tanácsolják Dávidnak, hogy meneküljön a hegyekre, mint a madár, hiszen a nyíl már az idegen van, és az alapok omladoznak. Ő elutasítja a tanácsot. Atyja trónjáról figyel, mindenkit megvizsgál, és az igazak meglátják az arcát.
11 1Atyámnál kerestem menedéket. Hogyan mondhatjátok a lelkemnek: „Menekülj a hegyedre, mint a madár”? 2Mert nézd, a gonoszok feszítik az íjukat, nyilukat a húrra illesztik, hogy a sötétből a tiszta szívűekre lőjenek. 3Ha az alapokat lerombolják, mit tehet az igaz? 4Atyánk szent templomában van, Atyánk trónja a mennyben áll. Szeme figyel, tekintete megvizsgálja az emberek fiait. 5Atyánk megvizsgálja az igazat, de lelke gyűlöli a gonoszt és azt, aki szereti az erőszakot. 6A gonoszokra csapdákat zúdít — tűz és kénkő, és perzselő szél lesz poharuk osztályrésze. 7Mert Atyánk igaz, szereti az igaz tetteket. A becsületesek meglátják arcát. a a v7 A legmélyebb jutalom, amelyet a zsoltár megnevez, nem a biztonság, hanem az, hogy megláthatjuk Atyánk arcát — a becsületesek hozzá tartoznak, és az egész lényeg az, hogy vele lehessünk.
