Kórah fellázad Mózes ellen

Kórah és kétszázötven vezető azt állítja, hogy az egész gyülekezet szent, így senkit sem kell értük közel vinni. Mózes a tömjénezőkre bízza a döntést. A föld megnyílik Dátán és Abirám alatt, tűz emészti meg a kétszázötvenet, és az állításra maga Atyánk felel.

16. fejezet.

Kórah, Jichár fia, aki Kehát fia, aki Lévi fia, maga mellé vett embereket Dátánnal és Abirámmal, Eliáb fiaival, és Ónnal, Pelet fiával, akik Rúben fiai közül valók voltak. Megálltak Mózes előtt kétszázötven izráeli férfival, a közösség vezetőivel, akiket a gyülekezet választott, tekintélyes emberekkel. Összegyűltek Mózes és Áron ellen, és ezt mondták: „Túl messzire mentetek! Az egész gyülekezet szent, mindannyian, és Atyánk közöttük van. Miért emelitek magatokat Atyánk gyülekezete fölé?”

Amikor Mózes ezt meghallotta, arcra borult. Majd így szólt Kórahhoz és egész csapatához: „Reggel megmutatja Atyánk, ki az övé, és ki a szent, és magához engedi azt. Akit kiválaszt, azt engedi magához. Ezt tegyétek: vegyetek szenesserpenyőket, te, Kórah, és egész csapatod, holnap tegyetek beléjük tüzet, és rakjatok rájuk tömjént Atyánk színe előtt. Az a férfi lesz a szent, akit Atyánk kiválaszt. Túl messzire mentetek, Lévi fiai!”

Azután ezt mondta Mózes Kórahnak: „Halljátok hát, Lévi fiai! Nem elég nektek, hogy Izráel Atyja kiválasztott titeket Izráel gyülekezetéből, hogy magához engedjen benneteket, hogy Atyánk hajlékának szolgálatát végezzétek, és a gyülekezet előtt álljatok, hogy szolgáljátok őket? Magához engedett téged és minden testvéredet, Lévi fiait, és most már a papságra is törekedtek? Te és egész csapatod Atyánk ellen gyűltetek össze. Hiszen ki Áron, hogy zúgolódtok ellene?”

Mózes elküldött Dátánért és Abirámért, Eliáb fiaiért, de ők ezt mondták: „Nem megyünk! Nem elég, hogy felhoztál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj a pusztában, hanem még uralkodni is akarsz rajtunk? Ráadásul nem is vittél el minket tejjel és mézzel folyó földre, és nem adtál nekünk örökségül mezőket és szőlőket. Ki akarod szúrni ezeknek az embereknek a szemét? Nem megyünk!”

Mózes nagyon megharagudott, és ezt mondta Atyánknak: „Ne tekints áldozatukra! Egyetlen szamarat sem vettem el tőlük, és egyiküket sem bántottam.”

Azután ezt mondta Mózes Kórahnak: „Te és egész csapatod jelenjetek meg holnap Atyánk előtt, te, ők és Áron. Vegye mindegyikőtök a maga szenesserpenyőjét, tegyen rá tömjént, és vigye Atyánk elé, kétszázötven szenesserpenyőt, te és Áron is, mindegyik a maga serpenyőjét.”

Mindegyik vette hát a maga szenesserpenyőjét, tüzet tett bele, tömjént rakott rá, és odaállt Mózessel és Áronnal a kijelentés sátrának bejáratához. Kórah összegyűjtötte ellenük az egész gyülekezetet a kijelentés sátrának bejáratához. Ekkor megjelent Atyánk dicsősége az egész gyülekezetnek.

Akkor Atyánk így szólt Mózeshez és Áronhoz:

„Váljatok külön ettől a gyülekezettől, hogy egy pillanat alatt megemésszem őket!”

De ők arcra borultak, és így kiáltottak: „Ó, Atyánk, minden test lelkének Atyja! Ha egyetlen ember vétkezik, az egész gyülekezetre haragszol?” Akkor Atyánk így szólt Mózeshez:

„Mondd meg a gyülekezetnek: Menjetek el Kórah, Dátán és Abirám lakóhelye mellől!”

Mózes fölkelt, és Dátánhoz meg Abirámhoz ment, és követték őt Izráel vénei. Ezt mondta a gyülekezetnek: „Távozzatok el ezeknek a gonosz embereknek a sátraitól, és ne érjetek semmihez, ami az övék, hogy el ne pusztuljatok minden vétkük miatt!”

Erre elhúzódtak Kórah, Dátán és Abirám lakóhelye mellől minden oldalról. Dátán és Abirám pedig kijöttek, és odaálltak sátruk bejáratához feleségükkel, fiaikkal és kicsinyeikkel.

Mózes ekkor ezt mondta: „Ebből tudjátok meg, hogy Atyánk küldött engem, hogy mindezeket megtegyem, és hogy semmit sem a magam gondolatából tettem: Ha ezek úgy halnak meg, ahogy minden más ember meghal, és az lesz a sorsuk, ami mindenkié, akkor nem Atyánk küldött engem. De ha Atyánk valami újat teremt, és a föld megnyitja száját, és elnyeli őket mindenükkel együtt, és elevenen szállnak le a holtak hazájába, akkor megtudjátok, hogy ezek az emberek megvetették Atyánkat.”

Alighogy végigmondta mindezt, meghasadt alattuk a föld, megnyitotta a föld a száját, és elnyelte őket, házuk népét, Kórah minden emberét és egész vagyonukat. Elevenen szálltak le a holtak hazájába ők és mindenük, a föld pedig bezárult fölöttük, és kivesztek a gyülekezetből. Egész Izráel, amely körülöttük volt, elmenekült a kiáltásukra, mert ezt mondták: „Még minket is elnyel a föld!” Atyánktól pedig tűz jött ki, és megemésztette azt a kétszázötven férfit, akik a tömjént áldozták.