4Mózes 17 FHB Father's Heart Bible™

17 ¹Akkor Atyánk így szólt Mózeshez:

²„Mondd meg Eleázárnak, Áron pap fiának, hogy szedje ki a szenesserpenyőket a parázsból, a tüzet pedig szórja szét messzire, mert szentek. ³Ezeknek az embereknek a szenesserpenyőit, akik életük árán vétkeztek, kalapáltasd ki lemezekké, hogy beborítsd velük az oltárt, mert odatették elém, azért szentté lettek, és legyen ez jel Izráel fiainak.”

⁴Eleázár pap fogta a rézből készült szenesserpenyőket, amelyeket az elégett emberek áldoztak, majd lemezekké kalapálta őket az oltár beborítására. ⁵Emlékeztető ez Izráel fiainak arra, hogy senki idegen, aki nem Áron utódai közül való, ne közeledjék, hogy tömjént égessen Atyánk előtt, nehogy úgy járjon, mint Kórah és csapata, ahogyan Atyánk megmondta Áronnak Mózes által.

⁶Másnap Izráel fiainak egész közössége zúgolódott Mózes és Áron ellen, ezt mondva: „Ti öltétek meg Atyánk népét.” ⁷Amikor a gyülekezet összegyűlt Mózes és Áron ellen, a kijelentés sátra felé fordultak, és a felhő beborította a sátrat, és megjelent Atyánk dicsősége.

⁸Akkor Mózes és Áron a kijelentés sátrának elé ment. ⁹Atyánk pedig így szólt Mózeshez:

¹⁰„Húzódjatok el ettől a közösségtől, hogy egy pillanat alatt elpusztíthassam őket!” Ők pedig arcra borultak.

¹¹Mózes ezt mondta Áronnak: „Fogd a szenesserpenyőt, tégy rá tüzet az oltárról, rakj rá tömjént, és vidd gyorsan a közösséghez, hogy engesztelést szerezz értük, mert harag áradt ki Atyánk elől, és elkezdődött a csapás.”

¹²Áron fogta, ahogyan Mózes mondta, és a gyülekezet közé futott, mert a csapás már elkezdődött a nép között, meggyújtotta a tömjént, és engesztelést szerzett a népért. ¹³Megállt a holtak és az élők között, és megszűnt a csapás. ^a a v13 Áron, aki a holtak és az élők közé állt, hogy megállítsa a csapást, Jézust vetíti előre, az egyetlen közbenjárót, aki Atyánk ítélete és népe közé áll, és saját életével szerez engesztelést. ¹⁴Akik meghaltak a csapásban, tizennégyezer-hétszázan voltak, azokon kívül, akik Kórah miatt haltak meg. ¹⁵Áron visszatért Mózeshez a kijelentés sátrának bejáratához, mert megszűnt a csapás. ¹⁶Akkor Atyánk így szólt Mózeshez:

¹⁷„Szólj Izráel fiaihoz, és végy tőlük egy-egy botot minden nagycsalád szerint, tizenkét botot minden vezetőjüktől nagycsaládonként. Írd rá mindegyik ember nevét a botjára. ¹⁸Áron nevét írd Lévi botjára, mert egy bot jár minden nagycsalád fejének. ¹⁹Tedd azokat a kijelentés sátrába a bizonyság elé, ahol találkozom veletek. ^b b v19 A bizonyság a törvény kőtábláira utal, amelyeket a ládában, a szent sátorban őriztek. ²⁰Annak az embernek a botja, akit kiválasztok, kihajt, és így elcsendesítem magam előtt Izráel fiainak zúgolódását, akik ellenetek zúgolódnak.”

²¹Mózes szólt Izráel fiaihoz, és minden vezető adott neki egy botot, egyet-egyet vezetőnként, nagycsaládonként, tizenkét botot, és Áron botja is köztük volt. ²²Mózes pedig letette a botokat Atyánk elé a bizonyság sátrába. ²³Másnap, amikor Mózes bement a bizonyság sátrába, látta, hogy Áron botja, amely Lévi házáért volt, kihajtott: rügyet fakasztott, virágot bontott, és érett mandulát termett. ^c c v23 A Zsidókhoz írt levél 9,4 megemlékezik Áron kivirágzott botjáról, amelyet a ládában őriztek. Az élet, amely a holt fából fakadt, igazolta Atyánk kiválasztott papját, és Jézusra mutat előre, akinek a papságát Atyánk azzal igazolta, hogy feltámasztotta őt a halálból. ²⁴Mózes kivitte az összes botot Atyánk elől Izráel valamennyi fiához, azok megnézték, és mindegyik elvette a saját botját.

²⁵Atyánk pedig ezt mondta Mózesnek: „Tedd vissza Áron botját a bizonyság elé, hogy megőrizzék jelül a lázadóknak, hogy véget vessen az ellenem való zúgolódásuknak, és ne haljanak meg.”

²⁶Mózes így is tett: ahogyan Atyánk megparancsolta neki, úgy cselekedett. ²⁷Izráel fiai ezt mondták Mózesnek: „Nézd, elpusztulunk, elveszünk, mindannyian elveszünk! ²⁸Mindenki, aki közeledik, aki Atyánk hajlékához közeledik, meghal. Hát mindannyian elpusztulunk?”