Józsué 24 FHB Father's Heart Bible™

24 ¹Józsué összegyűjtötte Izráel minden törzsét Sikembe, magához hívta Izráel véneit, családfőit, bíráit és elöljáróit, és odaálltak Atyánk elé.

²Józsué ezt mondta az egész népnek: „Így szól Atyánk, Izráel Istene: »Régen az Eufrátesz folyón túl laktak őseitek – Terah, Ábrahám és Náhór apja –, és más isteneknek szolgáltak. ³Elhoztam atyátokat, Ábrahámot a folyamon túlról, végigvezettem Kánaán egész földjén, megsokasítottam utódait, és Izsákot adtam neki. ⁴Izsáknak Jákóbot és Ézsaut adtam, Ézsaunak birtokul adtam a Széír-hegységet, Jákób pedig a fiaival együtt lement Egyiptomba.

⁵Elküldtem Mózest és Áront, megvertem Egyiptomot azzal, amit közöttük tettem, azután kihoztalak benneteket. ⁶Kihoztam őseiteket Egyiptomból, és a tengerhez értetek. Az egyiptomiak harci kocsikkal és lovasokkal üldözték őseiteket a Vörös-tengerig. ⁷Amikor hozzám kiáltottak, sötétséget bocsátottam közétek és az egyiptomiak közé, rájuk zúdítottam a tengert, és elborította őket. A tulajdon szemetek látta, mit tettem Egyiptomban. Azután hosszú ideig éltetek a pusztában.

⁸Elvittelek benneteket az emóriak földjére a Jordánon túl. Harcoltak ellenetek, de a kezetekbe adtam őket, és elfoglaltátok a földjüket. Kipusztítottam őket előletek. ⁹Azután fölkelt Bálák, Cippór fia, Móáb királya, és harcolt Izráel ellen. Elküldött, és hívatta Bálámot, Beór fiát, hogy megátkozzon benneteket, ¹⁰de nem hallgattam Bálámra, ezért újra meg újra megáldott benneteket, és kiszabadítottalak titeket a kezéből.

¹¹Átkeltetek a Jordánon, és Jerikóhoz értetek. Jerikó polgárai harcoltak ellenetek – az emóriak, a perizziek, a kánaániak, a hettiták, a girgásiak, a hivviek és a jebúsziak –, de a kezetekbe adtam őket. ¹²Darazsat küldtem előttetek, és az űzte ki előletek az emóriak két királyát – nem a kardotok és nem az íjatok tette ezt. ¹³Olyan földet adtam nektek, amelyért nem dolgoztatok, és városokat, amelyeket nem építettetek – mégis bennük laktok; olyan szőlőskertekből és olajfaligetekből esztek, amelyeket nem ti ültettetek.«

¹⁴Most azért féljétek Atyánkat, és szolgáljatok neki feddhetetlenül és hűséggel! Vessétek el azokat az isteneket, amelyeknek őseitek a folyamon túl és Egyiptomban szolgáltak, és Atyánknak szolgáljatok! ¹⁵Ha pedig nem jónak látjátok, hogy Atyánknak szolgáljatok, válasszátok ki ma, kinek akartok szolgálni: azoknak az isteneknek-e, amelyeknek őseitek szolgáltak a folyamon túl, vagy az emóriak isteneinek, akiknek a földjén laktok. De én és az én házam népe Atyánknak szolgálunk.”

¹⁶A nép így felelt: „Soha nem hagynánk el Atyánkat, hogy más isteneknek szolgáljunk. ¹⁷Mert Atyánk hozott ki minket és őseinket Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és ő vitte végbe szemünk láttára azokat a nagy jeleket. Megőrzött minket az egész úton, amelyen jártunk, és minden nép között, amelyen áthaladtunk. ¹⁸Atyánk űzött ki előlünk minden népet, az emóriakat is, akik azon a földön laktak. Mi is neki szolgálunk, mert ő a mi Atyánk.”

¹⁹Józsué ezt mondta a népnek: „Nem tudtok Atyánknak szolgálni, mert ő szent Isten, féltőn szerető Isten. Nem bocsátja meg lázadásotokat és vétkeiteket. ²⁰Ha elhagyjátok Atyánkat, és idegen isteneknek szolgáltok, akkor elfordul, bajt hoz rátok, és elpusztít benneteket, miután jót tett veletek.”

²¹A nép pedig ezt mondta Józsuénak: „Nem! Atyánknak szolgálunk!”

²²Józsué ekkor így szólt a néphez: „Tanúi vagytok önmagatok ellen, hogy Atyánkat választottátok, hogy neki szolgáljatok.” „Tanúi vagyunk” – felelték.

²³„Most azért távolítsátok el a köztetek lévő idegen isteneket, és hajtsátok szíveteket Atyánkhoz, Izráel Istenéhez!”

²⁴A nép pedig ezt mondta Józsuénak: „Atyánknak szolgálunk, és az ő szavára hallgatunk.”

²⁵Józsué azon a napon szövetséget kötött a néppel, és rendelkezést meg törvényt adott nekik Sikemben. ²⁶Józsué beírta ezeket a szavakat Atyánk törvénykönyvébe, majd fogott egy nagy követ, és felállította ott, a tölgyfa alatt, amely Atyánk szentélyénél állt.

²⁷Józsué ezt mondta az egész népnek: „Nézzétek, ez a kő lesz a tanú ellenünk, mert hallotta mindazokat a szavakat, amelyeket Atyánk mondott nekünk. Tanú lesz ellenetek, hogy meg ne tagadjátok Atyátokat.” ²⁸Azután Józsué elbocsátotta a népet, mindenkit a maga örökségébe.

Józsué, az Atya szolgája, megpihen

²⁹Ezek után meghalt Józsué, Nún fia, Atyánk szolgája, száztíz éves korában. ³⁰Eltemették örökségének területén, Timnat-Szerahban, Efraim hegyvidékén, a Gaas-hegytől északra. ³¹Izráel Atyánkat szolgálta Józsué egész életében, és azoknak a véneknek egész életében is, akik túlélték Józsuét, és ismerték mindazt a tettet, amelyet Atyánk Izráelért vitt véghez. ³²József csontjait, amelyeket Izráel fiai hoztak fel Egyiptomból, Sikemben temették el, azon a telken, amelyet Jákób vásárolt meg száz ezüstpénzért Hamórnak, Sikem apjának a fiaitól – és ez József utódainak öröksége lett. ³³Meghalt Eleázár is, Áron fia, és eltemették Gibeában, amelyet a fiának, Fineásnak adtak Efraim hegyvidékén.