Az erős város éneke
Az Atyánkba vetett bizalom itt nem hangulat, hanem fallal körülvett város nyitott kapukkal. Az énekesek beismerik, hogy fáradozásuk csak szelet szült, senkinek sem hozott szabadulást. Ezért várnak; azt kapják, hogy zárják be az ajtót, míg a harag elvonul, és ígéretet, hogy halottaik énekelni fognak a porból.
26 1Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén: Erős városunk van; falként és bástyaként állítja oda a szabadulást. 2Nyissátok ki a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép – az a nép, amely megőrzi hűségét. 3Tökéletes békességben tartod azt, akinek elméje rajtad nyugszik, mert benned bízik. 4Bízzatok Atyánkban mindörökké, mert Atyánk az örökkévaló Kőszikla. a a v4 A Kőszikla Atyánk egyik legősibb költői neve a Szentírásban. Szilárd, rendíthetetlen, hűséges – ő a megingathatatlan alap minden élet alatt, amely benne bízik. 5Mert megalázta a magasság lakóit, a büszke várost. Ledönti, a földig ledönti, a porba sújtja. 6Láb tapossa össze – a szegények lába, a nincstelenek léptei. 7Az igaz ember ösvénye egyenes; te egyengeted az igaz útját. 8Ítéleteid útján várunk rád, Atyánk; neved és híred lelkünk vágya. 9Éjszaka utánad vágyódik a lelkem; bensőmben buzgón keres téged a lelkem. Mert amikor ítéleteid elérik a földet, igazságot tanulnak a világ lakói. 10Ha kegyelmet kap a bűnös, nem tanul igazságot; a becsületesség földjén is gonoszul cselekszik, és nem látja Atyánk fenségét. 11Atyánk, fölemelkedett a kezed, de ők nem látják ezt. Hadd lássák meg népedért való buzgóságodat, és szégyenüljenek meg. Eméssze meg őket a tűz, amely ellenségeidre vár. 12Atyánk, te békességet szerzel nekünk, hiszen minden dolgunkat te vitted véghez értünk. 13Atyánk, rajtad kívül más urak is uralkodtak rajtunk, de egyedül a te nevedre emlékezünk. 14Halottak ők, nem élnek; árnyak ők, nem kelnek föl; mert te pusztítottad el őket, és eltörölted minden emléküket. 15Megnövelted a népet, Atyánk, megnövelted a népet; megdicsőültél; kitágítottad az ország minden határát. 16Atyánk, nyomorúságukban téged kerestek; halk imát öntöttek ki, amikor fenyítésed rájuk nehezedett. 17Ahogy a várandós asszony vajúdik és felkiált fájdalmában, amikor szülni készül, olyanok voltunk mi előtted, Atyánk. 18Fogantunk, vajúdtunk, de csak szelet szültünk. Nem hoztunk szabadulást a földnek, és nem születtek meg a világ lakói. 19Megelevenednek halottaid, föltámadnak holttesteik. Ébredjetek és ujjongjatok, akik a porban laktok! Mert harmatod a hajnal fényének harmata, és életre szüli a föld az árnyakat. 20Jöjj, népem, menj be a szobáidba, és zárd be magad mögött az ajtóidat; rejtőzz el egy kevés időre, amíg el nem múlik a harag.
21Mert íme, Atyánk kijön a helyéről, hogy megbüntesse a föld lakóit bűneikért, és a föld feltárja a rajta kiontott vért, és nem takarja be többé a rajta megölteket.
