A Leviatán bukása

Az Atya szőlőművesként szól, aki óránként öntözi ültetvényét, és világosan kimondja: nem haragszom. Még a töviseket is arra hívja, hogy harc helyett békét kössenek. Mégis elhagyott város áll a közelben, és Izráelt egyenként gyűjtik vissza.

27. fejezet.

Azon a napon megbünteti Atyánk kemény, nagy és erős kardjával a Leviatánt, a gyors kígyót – a Leviatánt, a tekergő kígyót –, és megöli a tengeri szörnyet. ^a Azon a napon – énekeljetek róla: gyönyörű szőlőskert!

„Én, a te Atyád, vagyok az őrzője; percről percre öntözöm. Hogy senki se árthasson neki, éjjel-nappal őrzöm. Nem haragszom. Bárcsak tövis és gaz szállna velem harcba, rátámadnék, és mind elégetném. Vagy ragadják meg oltalmamat, kössenek békét velem – igen, kössenek békét velem!”

Eljön majd a nap, amikor Jákób gyökeret ver, Izráel kivirágzik és rügyet hajt, és gyümölccsel tölti be az egész világot. Vajon úgy verte-e meg őket, ahogyan megverte azokat, akik őket verték? Vagy úgy gyilkolták-e le őket, ahogyan gyilkosaikat gyilkolták le? Elűzve, száműzetésbe küldve perlekedtél vele; heves fúvásával söpörte el, amikor a keleti szél fújt. Így nyer engesztelést Jákób bűne, és ennek lesz a teljes gyümölcse, hogy vétke elvétetik: amikor az oltár minden kövét szétmorzsolt mészkővé teszi, nem marad állva egyetlen Asérá-oszlop vagy füstölőoltár sem. ^b Magában áll az erős város, elhagyott és magára hagyott tanya, akár a puszta; ott legel a borjú, ott heverészik, és lecsupaszítja az ágakat. Amikor ágai elszáradnak, letördelik őket; asszonyok jönnek, és tüzet raknak velük. Mert ez a nép értelmetlen; ezért nem könyörül rajtuk Alkotójuk, és nem kegyelmez nekik az, aki formálta őket.

Azon a napon cséplést tart Atyánk az Eufrátesztől Egyiptom patakjáig, és egyenként szednek össze titeket, Izráel fiai. Azon a napon megszólal a nagy kürt, és eljönnek, akik elvesztek Asszíria földjén, meg akiket Egyiptom földjére űztek, és imádják Atyánkat a szent hegyen, Jeruzsálemben.