Asdód elesik Asszíria előtt
Atyánk azt mondja Ézsaiásnak, hogy vesse le zsákruháját és saruját, és három évig járjon mezítelenül és mezítláb — élő képeként a lemeztelenítve elhurcolt foglyoknak. Ez Júdának a szövetségeseibe vetett bizalma ellen szól. A tengerpart kérdezi, hogyan menekülhetne meg.
20 1Abban az évben, amikor a fővezér Asdódba érkezett, akit Szargón, Asszíria királya küldött, megtámadta Asdódot, és elfoglalta.
2Abban az időben Atyánk így szólt Ézsaiás, Ámóc fia által: „Oldd le derekadról a zsákruhát, és húzd le a sarudat a lábadról!” Ézsaiás így is tett, és mezítelenül, mezítláb járt. 3Akkor ezt mondta Atyánk: „Ahogyan szolgám, Ézsaiás három évig mezítelenül és mezítláb járt, jelként és intő jelként Egyiptom és Kús ellen, a a v3 Kús annak a vidéknek az ősi neve, amelyet ma Szudán és Észak-Etiópia területe foglal el. 4úgy fogja Asszíria királya elhurcolni Egyiptom foglyait és Kús száműzöttjeit, ifjakat és véneket, mezítelenül, mezítláb, csupasz üleppel – feltárva Egyiptom szégyenét. 5Akkor megrémülnek és megszégyenülnek Kús miatt, amely reménységük volt, és Egyiptom miatt, amellyel dicsekedtek. 6Azon a napon ezt mondják majd ennek a partvidéknek a lakói: »Nézzétek, mi lett a reménységünkkel, ahová segítségért menekültünk, hogy megmeneküljünk Asszíria királyától! Hogyan menekülhetnénk meg mi?«”
