Én vagyok a pajzsod
Abrám valódi panaszával felel az ígéretre: nincs gyermeke. Atyánk kiviszi őt a csillagok alá, és Abrám hisz neki. Aztán sötét rettegés száll rá, és az ígéret nehezebbé válik: négyszáz év szolgaság vár rájuk, mielőtt övék lesz a föld.
15 1Ezek után Atyánk igéje látomásban szólt Ábrámhoz: „Ne félj, Ábrám! Én vagyok a pajzsod és igen nagy jutalmad.”
2Ábrám pedig ezt mondta: „Uralkodó Atyám, mit adsz nekem, hiszen gyermektelen vagyok, és örökösöm a damaszkuszi Eliézer?” 3Majd így folytatta Ábrám: „Nekem nem adtál utódot, ezért házamban született szolgám lesz az örökösöm.”
4Ekkor Atyánk igéje szólt hozzá: „Nem ő lesz az örökösöd, hanem az, aki a saját testedből származik, az lesz az örökösöd.” 5Azután kivitte őt az ég alá, és ezt mondta: „Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni!” Majd így folytatta: „Ennyi lesz az utódod.”
6Ábrám hitt Atyánknak, és Atyánk ezt igazságul számította be neki.
7Azután ezt mondta neki: „Én vagyok a te Atyád, aki kihoztalak a káldeai Úrból, hogy neked adjam ezt a földet birtokul.”
8Ábrám pedig ezt kérdezte: „Uralkodó Atyám, miből tudhatom meg, hogy birtokba veszem azt?”
9Ezt felelte neki: „Hozz nekem egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galambfiókát!”
10Ábrám odavitte hozzá mindezeket, középen kettévágta őket, és mindegyik darabot a másikkal szembe helyezte; a madarakat azonban nem vágta ketté. a a v10 A szövetségkötés ősi módja szerint a felek kettévágták az állatokat, és átmentek a kettévágott darabok között, saját életükkel kezeskedve azért, hogy megtartják a szavukat. 11Amikor ragadozó madarak szálltak le a tetemekre, Ábrám elkergette őket. 12Amikor a nap lement, mély álom borult Ábrámra, és nagy rettegés és sötétség szállt rá.
13Akkor ezt mondta Atyánk Ábrámnak: „Tudd meg, hogy a te utódaid jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék, rabszolgává teszik és elnyomják őket négyszáz évig. 14De megítélem azt a népet is, amelynek szolgálnak, és azután nagy vagyonnal vonulnak ki. 15Te pedig békességgel térsz atyáidhoz, és szép öregkorban temetnek el. 16A negyedik nemzedék tér majd vissza ide, mert az emóriak bűne még nem telt be.”
17Amikor a nap lement, és sötét lett, füstölgő kemence és lángoló fáklya jelent meg, és átvonult a darabok között. b b v17 Az ősi szövetségkötési szertartásokon mindkét fél átsétált a kettévágott állatok darabjai között – ez a fogadalom azt jelentette: „Vágjanak engem is ketté, mint ezeket, ha megszegem az ígéretemet.” Itt azonban egyedül Atyánk vonul át lángoló fényként, és így a szövetség teljes súlyát önmagára veszi.
18Azon a napon szövetséget kötött Atyánk Ábrámmal, és ezt mondta: „A te utódaidnak adom ezt a földet Egyiptom folyójától a nagy folyóig, az Eufráteszig, 19a kéniek, a kenizziek, a kadmóniak, 20a hettiták, a perizziek, a refáiak, 21az emóriak, a kánaániak, a girgásiak és a jebúsziak földjét.”
