Kiáltás a porból
Egy szenvedő imádsága, amikor elgyengül, és kiönti panaszát Atyánk előtt.
Egy beteg ember imája: napjai, mint a füst, csontjai égnek, kenyér helyett hamut eszik, éjjel ébren virraszt, mint magányos veréb a háztetőn. Félúton abbahagyja önmaga leírását, és Sion újjáépítése felé fordul, és egy Atya felé, aki túléli az egeket, amelyek elkopnak, mint a ruha.
102 1Hallgasd meg imádságomat, Atyánk, és segélykiáltásom jusson el hozzád! 2Ne rejtsd el előlem arcodat nyomorúságom napján! Fordítsd felém füledet, és amikor hozzád kiáltok, válaszolj nekem gyorsan!
3Mert napjaim füstként tűnnek el, és csontjaim izzanak, mint a kemence. 4Szívem levert és elszáradt, mint a fű, még kenyeremet is elfelejtem megenni. 5Hangos sóhajtozásom miatt csont és bőr lettem. 6Olyan vagyok, mint a pusztai pelikán, mint bagoly a romok között. a a v6 A pusztai pelikán és a romok közt lakó bagoly elhagyatott, kietlen helyek madarai voltak – a teljes magány és elhagyatottság eleven képei. 7Ébren fekszem, olyan lettem, mint a magányos veréb a háztetőn. 8Ellenségeim egész nap gyaláznak, akik dühöngnek ellenem, átokként használják nevemet. 9Mert hamut eszem kenyér gyanánt, és könnyekkel vegyítem italomat, 10haragod és felindulásod miatt, mert fölemeltél, majd elvetettél. 11Napjaim olyanok, mint a megnyúló árnyék, és elszáradok, mint a fű.
12De te, Atyánk, örökké trónon ülsz, híred nemzedékről nemzedékre megmarad. 13Fölkelsz majd, és megkönyörülsz Sionon, mert ideje, hogy kegyelmet adj neki, eljött a meghatározott idő. 14Mert szolgáid gyönyörködnek köveiben, és szánják annak porát. 15A népek félni fogják Atyánk nevét, és a föld minden királya a te dicsőségedet. 16Mert Atyánk fölépíti Siont, és megjelenik dicsőségében. 17Meghallgatja a nincstelenek imádságát, és nem veti meg könyörgésüket.
18Írják meg ezt a jövő nemzedéknek, hogy a még meg nem teremtett nép dicsérje Atyánkat: 19hogy letekintett szent magasságából, a mennyből Atyánk a földre nézett, 20hogy meghallja a rabok sóhaját, és megszabadítsa a halálra szántakat, 21hogy hirdessék Atyánk nevét Sionban, és dicséretét Jeruzsálemben, 22amikor a népek és királyságok összegyűlnek, hogy imádják Atyánkat.
23Megtörte erőmet az úton, megrövidítette napjaimat. 24Ezért így szóltam: „Atyám, ne ragadj el engem életem közepén – te, akinek évei nemzedékről nemzedékre tartanak. 25Régen megvetetted a föld alapjait, és kezed alkotása az ég. b b v25 A Zsidókhoz írt levél 1:10-12 ezeket a szavakat Jézusra alkalmazza – az Úr Jézusra, az örökkévaló Fiúra, aki által Atyánk mindent teremtett. 26Azok elpusztulnak, de te megmaradsz, mind elkopnak, mint a ruha. Kicseréled őket, mint az öltözéket, és eltűnnek. 27De te ugyanaz maradsz, és éveid soha nem érnek véget. 28Szolgáid fiai biztonságban laknak majd, és utódaik megállnak előtted.”
