A hírnök eljön, hogy megtisztítson
Jön a követ, hogy előkészítse az utat, de az olvasztár tüze nem kényelmes. A vád: rablás a tizedben és az áldozati adományokban, és mellette a meghívás, hogy tegyük próbára Atyánkat. Akik félték őt, beszélnek egymással, és emlékkönyv íródik.
3 1Íme, elküldöm hírnökömet, és ő elkészíti előttem az utat. Akkor hirtelen eljön templomába az Úr, akit kerestek – a szövetség hírnöke, akiben gyönyörködtök. Íme, eljön – mondja a mennyei seregek Atyja. a a v1 A hírnök, aki elkészíti az utat, Keresztelő János, az Úr pedig, aki eljön templomába, Jézus – a szövetség hírnöke. Márk ezekkel a szavakkal kezdi evangéliumát (Márk 1:2), Jézus pedig Jánosra alkalmazza őket (Lukács 7:27). 2„De ki bírja el eljövetele napját? Ki állhat meg, amikor megjelenik? Olyan ő, mint az olvasztár tüze, mint a ruhamosó lúgja. 3Leül, hogy megolvassza és megtisztítsa az ezüstöt; megtisztítja Lévi fiait, és megfinomítja őket, mint az aranyat és az ezüstöt, és akkor igazságban visznek áldozatot Atyánknak. 4Akkor tetszeni fog Atyánknak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint a hajdani napokban, mint a régmúlt években.”
5Elközelítek hozzátok, hogy megítéljelek titeket, gyors tanúként a varázslók, a házasságtörők és a hamisan esküvők ellen, azok ellen, akik megkárosítják a munkást a bérében, elnyomják az özvegyet és az árvát, elutasítják a jövevényt, és nem félnek engem – mondja a mennyei seregek Atyja.
Térjetek vissza Atyátokhoz
6Mert én, a ti Atyátok, nem változom; ezért nem pusztultatok el, Jákób fiai.
7Atyáitok napjai óta eltértetek rendelkezéseimtől, és nem tartottátok meg azokat. Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok – mondja a mennyei seregek Atyja. Ti pedig ezt kérdezitek: „Hogyan térjünk vissza?”
8Megrabolhatja-e az ember a saját Atyját? Ti mégis megraboltok engem. Ti pedig ezt kérdezitek: „Mivel raboltunk meg téged?” A tizeddel és az áldozatokkal. 9Átok sújt titeket, mert megraboltok engem – ti, az egész nép. 10Hozzátok be a teljes tizedet a raktárba, hogy legyen eledel a házamban. Így tegyetek próbára engem – mondja a mennyei seregek Atyja –, és meglátjátok, hogy megnyitom-e nektek az ég ablakait, és kiárasztom-e rátok az áldást, amíg már semmiben sem szenvedtek hiányt. 11Megdorgálom értetek a pusztítót, hogy ne tegye tönkre földetek gyümölcsét, és ne maradjon terméketlen a szőlőtök a mezőn – mondja a mennyei seregek Atyja. 12Akkor boldognak mond titeket minden nemzet, mert gyönyörűséges föld lesztek – mondja a mennyei seregek Atyja.
13Kemények voltak ellenem a szavaitok – mondja Atyánk. Ti pedig ezt kérdezitek: „Mit mondtunk ellened?”
14Ezt mondtátok: „Hiábavaló Istent szolgálni. Mi hasznunk volt abból, hogy megtartottuk, amit ránk bízott, és hogy gyászolóként jártunk a mennyei seregek Atyja előtt?” 15Most a gőgösöket mondjuk boldognak. Akik gonoszságot tesznek, azok boldogulnak; sőt próbára teszik Istent, és megmenekülnek.
16Akkor azok, akik félték Atyánkat, egymással beszélgettek, ő pedig figyelt, és meghallotta. Emlékkönyv íratott őelőtte azokról, akik félik őt, és becsülik a nevét.
17Az enyéim lesznek – mondja a mennyei seregek Atyja – azon a napon, amelyen cselekszem, az én tulajdonom. Megkímélem őket, ahogyan az apa megkíméli fiát, aki őt szolgálja. 18Akkor majd ismét meglátjátok a különbséget az igaz és a gonosz között, aközött, aki Atyánkat szolgálja, és aki nem szolgálja őt.