Az Atya hazahívja a fiát
Itt a hang Atyánké. Ő tanította járni Efraimot, felemelte, lehajolt hozzá, hogy etesse, és elhagyták. Aztán a fordulat: hogyan adhatnálak oda, és azt mondja, nem cselekszik haragja szerint, mert ő nem ember.
11 1Amikor Izráel még gyermek volt, szerettem őt, és Egyiptomból hívtam ki a fiamat.
2Minél inkább hívták őket, annál inkább elfordultak; a Baaloknak áldoztak, és faragott bálványoknak tömjéneztek. 3Pedig én tanítottam járni Efraimot, karjuknál fogva vezettem őket; de nem tudták, hogy én gyógyítottam meg őket. 4A jóság kötelékeivel vezettem őket, a szeretet köteleivel; olyan voltam hozzájuk, mint aki leveszi az igát állkapcsukról, és lehajoltam, hogy enni adjak nekik.
5Nem térnek vissza Egyiptom földjére, hanem Asszíria lesz a királyuk, mert nem akartak megtérni. 6Kard süvít majd városaik ellen, elpusztítja kapuik reteszeit, és felemészti őket saját terveik miatt. 7Népem megátalkodottan elfordul tőlem; hívják ugyan a Magasságost, de ő egyáltalán nem emeli fel őket.
8Hogyan adhatnálak fel téged, Efraim? Hogyan szolgáltathatnálak ki téged, Izráel? Hogyan tehetnélek olyanná, mint Admá? Hogyan bánhatnék veled úgy, mint Cebóimmal? A szívem megremeg bennem; szánalmam felbuzdul és meglágyul. a a v8 Itt az Atya szíve szembefordul az ítélettel, amelyet népe megérdemel — nem tudja rászánni magát, hogy feladja gyermekeit. Ez a megenyhülő, utánuk nyúló szeretet áll annak a legmélyén, aki ő valójában. 9Nem izzó haragom szerint cselekszem; nem pusztítom el újra Efraimot. Mert én Atyád vagyok, nem ember, a Szent, aki közötted van, és nem haraggal jövök. 10Atyánkat fogják követni; ordítani fog, mint az oroszlán. Amikor ordít, remegve jönnek gyermekei napnyugat felől. 11Remegve jönnek, mint a madarak Egyiptomból, mint a galambok Asszíria földjéről, és letelepítem őket otthonaikban — így szól Atyánk.
12Efraim hazugsággal vett körül engem, Izráel háza pedig csalárdsággal; de Júda még Atyánkkal jár, és hű a Szenthez.
