Ezékiel 24 FHB Father's Heart Bible™

24 ¹A kilencedik esztendő tizedik hónapjának tizedik napján így szólt hozzám Atyánk igéje:

²Emberfia, írd fel ennek a napnak a nevét, éppen ezt a napot! Babilon királya éppen ezen a napon vette ostrom alá Jeruzsálemet. ³Mondj példázatot az engedetlen háznak, és így szólj hozzájuk: Ezt mondja a mindenható Atya: „Tedd fel a fazekat, önts bele vizet! ⁴Rakd bele a húsdarabokat, minden jó darabot, a combot és a lapockát; töltsd meg a legjava csontokkal. ⁵Végy a nyáj legjavából, és rakj alá hasábfát; forrald fel, és főzd meg benne a csontjait is.”

⁶Ezt mondja a mindenható Atya: Jaj a vérontó városnak, a fazéknak, amelyben rozsda van, amelyről nem jött le a rozsda! Szedd ki belőle darabról darabra, nem vetettek rá sorsot! ^a a v6 A sorsvetéssel választottak ki dolgokat; itt nem vetnek sorsot — minden darab válogatás nélkül kerül ki, ami Jeruzsálem teljes ítéletét jelképezi. ⁷„Mert vére ott van benne; a csupasz sziklára tette. Nem a földre öntötte, hogy por fedje be. ⁸Hogy haragot szítsak és bosszút álljak, a csupasz sziklára tettem a vérét, hogy ne lehessen befedni.”

⁹Ezért ezt mondja a mindenható Atya: „Jaj a vérontó városnak! Én is magasra rakom a fát. ¹⁰Hordj rá sok fát, gyújtsd meg a tüzet, főzd meg jól a húst, keverd bele a fűszereket, a csontok pedig szenesedjenek el. ¹¹Azután tedd az üres fazekat a parázsra, hogy felforrósodjon, és felizzon a rézfala, hogy megolvadjon benne a szennye, és elpusztuljon a rozsdája. ¹²Kimerült a sok fáradozásban, mégsem ment le róla a vastag rozsda; a rozsdája a tűzben is megmaradt. ¹³Tisztátalanságod a gyalázatos viselkedésedből fakad. Mivel meg akartalak tisztítani, de nem akartál megtisztulni, nem is leszel többé tiszta, míg le nem csillapítom rajtad a haragomat. ¹⁴Én, a te Atyád, megmondtam. Eljön, és véghezviszem. Nem engedek, nem szánlak meg, és nem bánom meg. Megítélnek majd téged útjaid és tetteid szerint – így szól a mindenható Atya.”

Az Atya elveszi Ezékiel feleségét

¹⁵Így szólt hozzám Atyánk igéje:

¹⁶„Emberfia, egyetlen csapással elveszem tőled szemed gyönyörűségét. De ne gyászolj, ne sírj, és könnyed se hulljon. ^b b v16 Ezékiel feleségének halála élő jellé lett: megtiltott gyásza azt a kimondhatatlan veszteséget tükrözte, amelyet Izráel érez majd a templom pusztulásakor. ¹⁷Csendesen sóhajtozz, de a halottat ne gyászold! Tartsd fejeden a süvegedet, és sarudat a lábadon; ne takard el a szádat, és ne edd a gyászolók kenyerét.”

¹⁸Reggel szóltam a néphez, este pedig meghalt a feleségem. Másnap reggel úgy tettem, ahogy megparancsolta.

¹⁹Akkor megkérdezte tőlem a nép: Nem mondod meg nekünk, mit jelentenek ezek számunkra, miért viselkedsz így?

²⁰Ekkor ezt mondtam nekik: Így szólt hozzám Atyánk igéje:

²¹Mondd meg Izráel házának: Ezt mondja a mindenható Atya: „Meggyalázom szentélyemet, erőtök büszkeségét, szemetek gyönyörűségét, lelketek vágyát; fiaitok és leányaitok pedig, akiket hátrahagytatok, kard által hullnak el. ²²Akkor ti is úgy tesztek, ahogy én tettem: nem takarjátok el a szátokat, és nem eszitek a gyászolók kenyerét. ²³Süvegetek a fejeteken marad, sarutok pedig a lábatokon. Nem gyászoltok, nem sírtok, hanem sínylődtök bűneitekben, és egymásnak sóhajtoztok. ²⁴Ezékiel így jel nektek: mindazt megteszitek majd, amit ő tett. Amikor ez bekövetkezik, megtudjátok, hogy én vagyok a mindenható Atya.

²⁵„Te pedig, emberfia – azon a napon, amikor elveszem tőlük erősségüket, örömüket és dicsőségüket, szemük gyönyörűségét, szívük vágyát, fiaikat és leányaikat, ²⁶azon a napon egy menekült jön hozzád, hogy hírt hozzon neked. ²⁷Azon a napon, amikor megérkezik a menekült, megnyílik a szád; megszólalsz, és nem leszel többé néma. Így jel leszel számukra, és megtudják, hogy én vagyok a te Atyád.”