Mózes és Áron megbízatása

Mózes olyanná lesz a fáraó számára, mint Isten, Áron pedig a prófétája. Atyánk szavára Áron botja kígyóvá válik, és elnyeli a varázslók botjait. Aztán a Nílus, Egyiptom élete, vérré változik; a halak elpusztulnak, és a folyó bűzlik. A varázslók utánozzák, és a fáraó nem indul meg.

7. fejezet.

Atyánk ezt mondta Mózesnek: „Nézd, olyanná tettelek a fáraó számára, mint Isten, Áron pedig, a testvéred, a prófétád lesz. Mondj el mindent, amit megparancsolok neked, Áron pedig, a testvéred, megmondja a fáraónak, hogy bocsássa el Izráel fiait az országából. De én megkeményítem a fáraó szívét, és megsokasítom jeleimet és csodáimat Egyiptom földjén. A fáraó nem hallgat rátok, ezért ráteszem a kezemet Egyiptomra, és nagy ítéletekkel kivezetem seregeimet – népemet, Izráel fiait – Egyiptom földjéről. Akkor megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Atya, amikor kinyújtom a kezemet Egyiptomra, és kivezetem közülük Izráel népét.”

Mózes és Áron így is tett; pontosan úgy cselekedtek, ahogyan Atyánk megparancsolta nekik. Mózes pedig nyolcvanéves volt, Áron pedig nyolcvanhárom éves, amikor a fáraóval beszéltek.

Akkor Atyánk ezt mondta Mózesnek és Áronnak:

Amikor a fáraó azt mondja nektek: „Tegyetek egy csodát!”, mondd Áronnak: „Fogd a botodat, vesd a fáraó elé, és kígyóvá válik.”

Mózes és Áron elment a fáraóhoz, és úgy tett, ahogyan Atyánk parancsolta. Áron a fáraó és szolgái elé dobta a botját, és az kígyóvá vált. Ekkor a fáraó is hívatta a bölcseket és a varázslókat, és Egyiptom mágusai ugyanezt tették a titkos mesterségükkel. Mindegyik ledobta a botját, és azok kígyókká váltak. Áron botja azonban elnyelte a botjaikat. A fáraó szíve azonban megkeményedett, és nem hallgatott rájuk, ahogyan Atyánk megmondta.

A Nílus vérré változik

Akkor Atyánk ezt mondta Mózesnek: „A fáraó szíve konok, nem akarja elbocsátani a népet. Menj el reggel a fáraóhoz, amikor kimegy a vízhez. Állj oda elé a Nílus partján, és vedd a kezedbe a botot, amely kígyóvá változott. Mondd meg neki: »Atyánk, a héberek Atyja küldött hozzád engem ezekkel a szavakkal: „Bocsásd el népemet, hogy szolgáljon nekem a pusztában.” Te azonban mindeddig nem hallgattál rá. Ezt mondja Atyánk: „Erről tudod meg, hogy én vagyok az Atya: íme, a kezemben levő bottal ráütök a Nílus vizére, és az vérré változik. A Nílusban a halak elpusztulnak, a Nílus bűzleni fog, és az egyiptomiak nem tudják majd meginni a Nílus vizét.”«” Atyánk ezt mondta Mózesnek: „Mondd meg Áronnak: Fogd a botodat, és nyújtsd ki a kezedet Egyiptom vizei fölé – a folyóik, a csatornáik, a tavaik és minden víztározójuk fölé –, és vérré válnak. Vér lesz egész Egyiptomban, még a fa- és kőedényekben is.”

Mózes és Áron úgy tett, ahogyan Atyánk parancsolta: a fáraó és szolgái előtt Áron fölemelte a botot, ráütött a Nílus vizére, és annak minden vize vérré változott. A Nílusban a halak elpusztultak, a Nílus megbűzhödött, és az egyiptomiak nem tudták meginni a Nílus vizét. Vér volt egész Egyiptom földjén. De Egyiptom mágusai ugyanezt tették a titkos mesterségükkel. Ezért a fáraó szíve kemény maradt, és nem hallgatott rájuk, ahogyan Atyánk megmondta. A fáraó megfordult, bement a házába, és ezt sem szívlelte meg. Az egyiptomiak mind a Nílus mentén ástak ivóvíz után, mert a Nílus vizét nem tudták meginni. Hét teljes nap telt el azután, hogy Atyánk megverte a Nílust.