Ének a szombatra

Zsoltár. Ének szombatnapra.

Szombati ének a különböző időléptékekről. A gonoszok gyorsan sarjadnak, mint a fű, és eltűnnek; az igazak lassan nőnek, mint a pálma és a cédrus, és idős korukban is gyümölcsöt teremnek és zöldellnek, mert jó helyre ültették őket – Atyánk udvaraiba.

92. fejezet.

Jó hálát adni Atyánknak, és zsoltárt énekelni nevednek, ó, Magasságos, hirdetni reggel hűséges szeretetedet, és hűségedet az éjszakákon át, a tízhúrú lanton és a hárfán, a citera dallamával. Mert megörvendeztettél, Atyánk, tetteddel; kezed művei láttán ujjongok. Milyen nagyok a te tetteid, Atyánk! Igen mélyek a gondolataid! Az ostoba ember nem tudja, és a bolond nem érti meg ezt:

Bár a gonoszok kihajtanak, mint a fű, és virágzik minden gonosztevő, örök pusztulásra vannak ítélve. Te pedig, Atyánk, örökké a magasban vagy. Mert íme, ellenségeid, Atyánk – íme, ellenségeid elvesznek; szétszóródik minden gonosztevő. De felemelted szarvamat, mint a vad bivalyét; friss olajjal kentek meg engem. Szemem rátekintett leselkedő ellenségeimre; fülem hallotta a gonoszok vesztét, akik ellenem támadnak. Az igaz virágzik, mint a pálma; növekszik, mint a cédrus a Libánonon. Atyánk házába plántálva virágoznak Atyánk udvaraiban. Még gyümölcsöt teremnek öregkorban is; frissek és üdék maradnak, hogy hirdessék: igaz az Atyánk; ő az én kősziklám, és nincs benne hamisság.