A föld, amelyet Atyád ad
Amikor az aratás zsengéjét hozza, az imádó hangosan elmondja saját történetét — bujdosó arámi volt az atyám, kiáltottunk, Atyánk meghallotta, és kihozott minket —, aztán ad, és örül a lévitával és az idegennel. Ma kijelentette, hogy a te az ő népe vagy.
26 1Amikor bemész arra a földre, amelyet Atyád ad neked örökségül, elfoglalod, és letelepedsz rajta, 2végy a föld minden termésének zsengéjéből, amelyet betakarítasz arról a földről, amelyet Atyád ad neked, tedd egy kosárba, és menj el arra a helyre, amelyet Atyád kiválaszt, hogy ott lakjék a neve. 3Menj oda a pap elé, aki akkor szolgál, és mondd ezt neki: „Kijelentem ma Atyád előtt, hogy bementem arra a földre, amelyet Atyánk esküvel ígért atyáinknak, hogy nekünk adja.” 4A pap pedig átveszi kezedből a kosarat, és leteszi Atyád oltára elé. 5Te pedig jelentsd ki Atyád előtt: „Apám bolyongó arámi volt, aki lement Egyiptomba, és ott élt jövevényként, kevesedmagával, de ott nagy, erős és sokaságú néppé lett.” 6De az egyiptomiak rosszul bántak velünk, nyomorgattak minket, és kemény munkára kényszerítettek. 7Ekkor Atyánkhoz kiáltottunk; Atyánk pedig meghallotta kiáltásunkat, és meglátta nyomorúságunkat, gyötrelmünket és elnyomatásunkat. 8Azután Atyánk kihozott minket Egyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csodákkal. 9Elhozott minket erre a helyre, és nekünk adta ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet. 10„Most pedig elhoztam a föld zsengéjét, amelyet te, Atyánk, adtál nekem.” Azután tedd le azt Atyád elé, és borulj le Atyád előtt. 11Örülj mindannak a jónak, amit Atyád adott neked és házad népének — te, a lévita és a közöttetek élő jövevény.
12Amikor a harmadik évben, a tized évében befejezed termésed teljes tizedének beszolgáltatását, és odaadod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek, hogy egyenek városaidban, és jóllakjanak, 13akkor mondd ezt Atyád előtt: Eltávolítottam a szent részt a házamból, és odaadtam a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek, pontosan úgy, ahogyan megparancsoltad nekem. Nem szegtem meg és nem felejtettem el parancsaidat. 14Nem ettem belőle gyászban, nem távolítottam el belőle tisztátalanul, és nem adtam belőle a halottaknak. Hallgattam Atyám szavára; mindent úgy tettem, ahogyan megparancsoltad nekem. 15Tekints le szent hajlékodból, a mennyből, áldd meg népedet, Izráelt, és azt a földet, amelyet nekünk adtál, ahogyan megesküdtél atyáinknak — a tejjel és mézzel folyó földet.
Engedelmesség teljes szívvel és lélekkel
16Ma azt parancsolja neked Atyád, hogy teljesítsd ezeket a rendelkezéseket és törvényeket, tartsd meg és teljesítsd őket teljes szíveddel és teljes lelkeddel. 17Ma kijelentetted, hogy Atyád a te Atyád — hogy az ő útjain járj, megtartsd rendelkezéseit, parancsolatait és törvényeit, és engedelmeskedj neki. 18Atyád pedig ma kijelentette, hogy az ő népe vagy, az ő tulajdona, ahogyan megígérte neked, és hogy meg kell tartanod minden parancsolatát, 19és hogy minden nép fölé emel, amelyet alkotott, dicséretre, hírnévre és tisztességre, és hogy Atyádnak szentelt nép leszel, ahogyan megígérte.