Jósiás azt teszi, ami helyes az Atya előtt

A templom javítása közben a főpap megtalálta a törvénykönyvet. Amikor felolvasták, Jósiás megszaggatta a ruháját. Elküldött Hulda prófétanőhöz, aki megerősítette, hogy Atyánk csapása eljön. Azt is mondta, hogy mivel a király szíve megindult, ő előbb kerül sírba.

22. fejezet.

Jósiás nyolcéves volt, amikor király lett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja Jedídá volt, a bockati Adájá leánya. Azt tette, ami helyes Atyánk szemében, és mindenben apja, Dávid útját követte, nem tért el sem jobbra, sem balra.

Uralkodása tizennyolcadik évében Jósiás király elküldte a kancellárt, Sáfánt, Acaljá fiát, aki Mesullám fia volt, Atyánk házába, és ezt mondta: Menj fel Hilkijá főpaphoz, és számolja össze az Atyánk házába befolyt pénzt, amelyet az ajtóőrök gyűjtöttek össze a néptől. Adják oda a munkafelügyelőknek, akiket Atyánk házában a munka fölé rendeltek, azok pedig fizessék meg a munkásokat, akik Atyánk házában a rongálódásokat javítják. az ácsoknak, az építőknek és a kőműveseknek, meg hogy fát és faragott követ vásároljanak a ház javítására. Nem kell elszámolniuk a kezükbe adott pénzről, mert hűségesen járnak el.

Megtalálják a törvény könyvét

Hilkijá főpap ezt mondta Sáfán kancellárnak: „Megtaláltam a törvény könyvét Atyánk házában.” És odaadta a könyvet Sáfánnak, ő pedig elolvasta. Sáfán kancellár jelentette a királynak: „Szolgáid összeöntötték a templomban talált pénzt, és odaadták a munkásoknak és a felügyelőknek Atyánk házánál.” Majd Sáfán írnok jelentette a királynak: „Egy könyvet adott nekem Hilkijá pap” – és felolvasta a király előtt.

Amikor a király meghallotta a törvény könyvének szavait, megszaggatta a ruháját. Majd ezt parancsolta a király Hilkijá papnak, Ahikámnak, Sáfán fiának, Akbórnak, Míkájá fiának, Sáfán írnoknak és Aszájának, a király szolgájának: „Menjetek, kérdezzétek meg Atyánkat értem, a népért és egész Júdáért ennek a megtalált könyvnek a szavai felől! Mert nagy Atyánk haragja, amely ellenünk fellángolt, mivel atyáink nem hallgattak ennek a könyvnek a szavaira, és nem tették meg mindazt, ami rólunk meg van írva.”

Elment tehát Hilkijá pap, Ahikám, Akbór, Sáfán és Aszájá Hulda prófétaasszonyhoz, aki Sallumnak, a ruhák őrzőjének volt a felesége; Sallum Tikvá fia, Tikvá pedig Harhasz fia volt. Hulda Jeruzsálem új városrészében lakott. És beszéltek vele.

Ő pedig ezt mondta nekik: „Így szól Atyánk, Izráel Istene: Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött titeket: Ezt mondja Atyánk: Veszedelmet hozok erre a helyre és lakóira, mindazt, ami a könyvben van, amelyet Júda királya elolvasott. Mivel elhagytak engem, és más isteneknek tömjéneztek, hogy haragra ingereljenek kezük minden csinálmányával, azért felgerjedt haragom ez ellen a hely ellen, és nem alszik ki.

Júda királyának pedig, aki elküldött titeket, hogy megkérdezzétek az Atyát, ezt mondjátok: Így szól Atyánk, Izráel Istene azokról a szavakról, amelyeket hallottál:

Mivel meglágyult a szíved, és megaláztad magad az Atya előtt, amikor meghallottad, mit mondtam erről a helyről és lakóiról – hogy pusztasággá és átokká lesznek –, és mivel megszaggattad a ruhádat, és sírtál előttem, azért én is meghallgattalak – így szól az Atya. Ezért atyáidhoz gyűjtlek, és békességgel kerülsz a sírodba, és nem látja meg a szemed azt a sok veszedelmet, amelyet erre a helyre hozok.” Ők pedig megvitték a választ a királynak.