Miktám Gátban

A karmesternek: a »Távoli tölgyek galambja« dallamára. Dávidé. Aranyének, amikor a filiszteusok elfogták Gátban.

A filiszteusok elfogják Gátban, és egész nap tiporják; Dávid azt kéri, hogy könnyeit gyűjtsék tömlőbe, és tartsák számon. Kétszer is megismétli saját megnyugtató mondatát: Atyámban bízom — mit tehet velem halandó ember?

56. fejezet.

Könyörülj rajtam, Atyám, mert emberek tipornak engem, egész nap támadó szorongat. Ellenfeleim egész nap tipornak, sokan harcolnak ellenem gőgjükben. Amikor félek, benned bízom.

Atyámban, akinek igéjét dicsérem — Atyámban bízom, nem félek. Mit tehet ellenem halandó ember? Egész nap forgatják szavaimat, minden gondolatuk ellenem gonosz. Összefognak, lesben állnak, figyelik lépteimet, és az életemre törnek.

Megmenekülnek gonoszságukért? Haragodban terítsd le a népeket, Atyám! Számon tartod bolyongásaimat, tedd könnyeimet a tömlődbe. Nincsenek-e ott a könyvedben?

Akkor meghátrálnak ellenségeim, amikor hozzád kiáltok. Ezt tudom: Atyám mellettem áll. Atyámban dicsérem az igéjét, Atyámban dicsérem az igéjét.

Atyámban bízom, nem félek. Mit tehet ellenem halandó ember? Tartozom neked fogadalmaimmal, Atyám; hálaáldozatot mutatok be neked. Mert megmentetted lelkemet a haláltól — igen, lábamat az elbukástól —, hogy Atyám előtt járjak az élet világosságában.