Dávid Absolon elől menekül
Dávid zsoltára, amikor fia, Absolon elől menekült.
Dávid akkor írta, amikor saját fia, Absolon elől menekült, és az emberek azt mondták, nincs számára szabadulás. Ő azt feleli, hogy Atyja pajzs körülötte, ő emeli fel a fejét, és kézzelfogható bizonyítékot hoz: lefeküdt, elaludt, és felébredt.
3 1Atyám, mily sokan vannak ellenségeim! Sokan támadnak rám.
2Sokan mondják rólam: „Nincs számára szabadulás Istennél.” a a v2 A szela zenei vagy elmélkedésre hívó jelzés, amely a zsoltárokban több helyen felbukkan – valószínűleg arra szólít, hogy álljunk meg, és gondolkodjunk el azon, ami épp elhangzott. 3De te, Atyám, pajzs vagy körülöttem, dicsőségem, és aki felemeli a fejemet.
4Hangosan kiáltok Atyámhoz, és ő válaszol nekem szent hegyéről. 5Lefeküdtem és elaludtam; majd fölébredtem, mert Atyám megtart engem. 6Nem félek a tízezrektől sem, akik mindenfelől ellenem sorakoztak fel. 7Kelj fel, Atyám! Szabadíts meg! Mert te, Atyám, arcul ütötted minden ellenségemet; összetörted a gonoszok fogait. 8Atyámé a szabadítás. Legyen áldásod a népeden.
