Háborgó nemzetek
Királyok és nemzetek összeesküsznek, hogy levessék magukról Atyánk és Felkentje uralmát. Ő nevet, beiktatja Királyát a Sionon, és neki adja a nemzeteket. A zsoltár ezután magukat az uralkodókat figyelmezteti: hódoljatok, és keressetek menedéket, amíg van idő.
2 1Miért háborognak a nemzetek, és terveznek hiába a népek? 2A föld királyai felsorakoznak, és a fejedelmek együtt szövetkeznek Atyánk ellen és Felkentje ellen. a a v2 A Felkent – a Messiás – Jézus. Az ősegyház éppen ezt a zsoltárt imádkozta azokról a fejedelmekről, akik összeesküdtek ellene (ApCsel 4,25–27). 3„Tépjük le a láncokat, amelyeket ránk raktak” – mondják –, „és dobjuk el magunktól köteleiket.”
4Atyánk, aki a mennyben trónol, nevet; a fenséges Atya gúnyolódik rajtuk. 5Akkor haragjában szól hozzájuk, és izzó haragjában megrémíti őket:
6„Én magam iktattam be királyomat a Sionon, az én szent hegyemen.”
7Kihirdetem Atyánk végzését: ezt mondta nekem: „Te vagy a Fiam, ma lettem Atyáddá. b b v7 Atyánk örök végzése a Fiúnak. Az Újszövetség ezeket a szavakat közvetlenül Jézusra vonatkoztatja — ApCsel 13,33; Zsid 1,5 és Zsid 5,5 —, és kijelenti, hogy ő a Fiú, akit az Atya nemzett.
8„Kérd tőlem, és örökségedül adom a nemzeteket, és birtokodul a föld határait. 9Vasvesszővel összetöröd őket, és szétzúzod őket, mint a fazekas edényét.”
10Most azért, királyok, legyetek bölcsek; okuljatok, ti, a föld bírái! 11Szolgáljátok Atyánkat tisztelettel, és ujjongjatok remegve. 12Csókoljátok meg a Fiút, különben megharagszik, és elvesztek az úton, mert haragja egy pillanat alatt fellángolhat. Boldog mind, aki benne keres menedéket. c c v12 A zsoltár a Fiúban – Jézusban – való menedékkel zárul. Aki benne bízik, azt hazafogadja az Atya, aki trónra ültette.
