Két út, két végcél
Atyánk népének imakönyve és énekeskönyve – százötven zsoltár dicséretről, panaszról, hálaadásról és bizalomról, amely az emberi szív minden évszakát átfogja, őszintén Atyánk elé tárva.
1 1Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székébe, 2hanem Atyánk törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel és nappal. 3Olyan, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a levele – és minden sikerül, amit tesz.
4Nem így a bűnösök! Olyanok, mint a polyva, amelyet szétszór a szél. 5Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítéletben, sem a vétkesek az igazak gyülekezetében. 6Mert Atyánk őrködik az igazak útja fölött, a bűnösök útja pedig semmivé lesz.
