A megnyugvó gyermek
Zarándokének. Dávidtól.
Három vers a tudatos kicsinységről. Dávid elmondja Atyjának, hogy felhagyott a túl nagy dolgok utáni nyújtózkodással, és lecsendesítette magát, mint az elválasztott gyermek az anyja mellett, aki már nem sír ételért, hanem beéri azzal, hogy ölelik.
131. fejezet.
131 1Atyám, nem fuvalkodott fel a szívem, és nem kevély a tekintetem; nem törődöm olyan dolgokkal, amelyek túl nagyok és túl csodálatosak számomra. 2Bizony, lecsendesítettem és megnyugtattam a lelkemet, mint anyja mellett az elválasztott gyermek; mint az elválasztott gyermek, olyan a lelkem énbennem. 3Izráel, Atyánkban reménykedj, most és mindörökké!
