Dávid fogadalma
Zarándokének.
A nép arra kéri Atyánkat, emlékezzen Dávid esküjére: nem alszik, amíg nem talál lakóhelyet a ládának. A válasz cserébe egy nagyobb eskü: maradandó trón, Sion kiválasztása nyughelyül, és kenyér az ő szegényeinek.
132 1Emlékezz meg, Atyánk, Dávidról, minden nyomorúságáról, amelyet elszenvedett, 2hogyan esküdött meg Atyánknak, és tett fogadalmat Jákób Hatalmasának: 3„Nem megyek be házam sátrába, és nem fekszem le ágyamra; 4Nem hagyom, hogy szemem elaludjon, se hogy szempillám elszenderüljön, 5amíg helyet nem találok Atyánknak, hajlékot Jákób Hatalmasának.”
6Nézd – hallottunk a ládáról Efratában, megtaláltuk Jaar mezején. a a v6 Efrata a Betlehem körüli vidék; a Jaar Kirjat-Jearimra utal, ahol a szövetség ládája nyugodott, mielőtt Dávid Jeruzsálembe vitte. 7Menjünk el hajlékába, boruljunk le lába zsámolyánál! 8Indulj el, Atyánk, nyugvóhelyedre, te és hatalmad ládája! 9Papjaid öltözzenek igazságba, híveid pedig ujjongjanak!
10Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkentedtől!
11Atyánk megesküdött Dávidnak igaz esküvel, amelytől nem tér el: „Véredből származó utódot ültetek trónodra. b b v11 Péter pünkösdkor kijelentette, hogy Atyánk megtartotta ezt az esküt, amikor feltámasztotta Jézust, Dávid utódát, hogy örökké Dávid trónján üljön. 12Ha fiaid megtartják szövetségemet és intelmemet, amelyre tanítom őket, akkor fiaik is trónodon ülnek mindörökké.”
13Mert Atyánk a Siont választotta, azt kívánta lakóhelyéül:
14„Ez lesz nyugalmam helye örökre, itt lakom, mert ezt kívántam. 15Bőven megáldom eledelét, szegényeit kenyérrel elégítem meg. 16Papjait üdvösségbe öltöztetem, hívei pedig hangosan ujjonganak.
17„Ott növesztem fel Dávid hatalmát, mécsest készítettem felkentemnek. 18Ellenségeit szégyenbe öltöztetem, rajta pedig ragyogni fog koronája.”
