Egész Izráel egyesül, hogy királlyá kenje Dávidot

Egész Izráel Hebronba jön, és felkeni Dávidot, ahogy Atyánk Sámuel által megmondta; ő elfoglalja a jebuszi erősséget, és a saját városává teszi. A fejezet nagy része név szerint tiszteli harcosait – köztük azt a hármat, akik áttörtek az ellenséges vonalakon vízért, amelyet ő nem volt hajlandó meginni.

11. fejezet.

Akkor egész Izráel összegyűlt Dávidhoz Hebrónban, és ezt mondták: „Nézd, a te csontod és húsod vagyunk. Már korábban is, amikor Saul volt a király, te vezetted ki és be Izráelt. Atyád ezt mondta neked: »Te leszel népem, Izráel pásztora, te leszel népem, Izráel fejedelme.«”

Izráel minden véne elment a királyhoz Hebrónba, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban Atyánk színe előtt. Akkor királlyá kenték Dávidot Izráel fölött, ahogyan Atyánk megmondta Sámuel által.

Dávid elfoglalja Siont: Dávid városa

Dávid és egész Izráel elment Jeruzsálembe (azaz Jebuszba), ahol a jebúsziak, a város lakói laktak. Jebusz lakói ezt mondták Dávidnak: „Ide nem jössz be.” Dávid azonban elfoglalta Sion várát – Dávid városát. Dávid ezt mondta: „Aki először veri le a jebúsziakat, az lesz a vezér és a parancsnok.” Jóáb, Cerújá fia ment fel elsőként, és ő lett a vezér. Dávid azután letelepedett a várban, ezért nevezték el Dávid városának. Körös-körül kiépítette a várost a Millótól a körülvevő falig, Jóáb pedig helyreállította a város többi részét. ^a Dávid pedig egyre hatalmasabb lett, mert a mennyei seregek Atyja vele volt.

A hős vitézek, akik Dávid mellett álltak

Ezek voltak Dávid hős vitézeinek vezérei, akik egész Izráellel együtt erősen támogatták őt a királyságában, hogy királlyá tegyék, Atyánk Izráelről szóló szava szerint. Ez Dávid hős vitézeinek jegyzéke: Josobám, a hakmóni, a Három vezére, aki lándzsájával háromszáz embert ölt meg egyetlen ütközetben. Utána Eleázár, az ahóhi Dódó fia, a három hős vitéz egyike. Ő volt Dáviddal Pasz-Dammímban, amikor a filiszteusok odagyűltek harcra egy árpával teli szántóföldön. A nép elmenekült a filiszteusok elől, de ők megálltak a szántóföld közepén, megvédték, és levágták a filiszteusokat. Atyánk nagy győzelemmel szabadította meg őket.

A harminc legfőbb vitéz közül három lement Dávidhoz a sziklához, Adullám barlangjához, miközben a filiszteusok egyik csapata a Refáim-völgyben táborozott. Dávid akkor a várban volt, a filiszteusok helyőrsége pedig Betlehemnél volt. Dávid vizet kívánt: „Bárcsak innom adna valaki vizet a betlehemi kútból, amely a kapunál van!”

A három áttört a filiszteusok táborán, vizet merített a betlehemi kútból, amely a kapunál van, és elvitte Dávidnak. De ő nem akarta meginni, hanem kiöntötte Atyánknak. Ezt mondta: „Atyám őrizzen meg ettől! Megigyam azoknak az embereknek a vérét, akik az életüket kockáztatták? Hiszen az életük kockáztatásával hozták.” Ezért nem volt hajlandó meginni. Ilyen tetteket vitt véghez a három vitéz.

Abisaj, Jóáb testvére, a Harminc vezére volt. Lándzsájával háromszáz embert ölt meg, és nevet szerzett magának a Három között. A Harminc közül a legtekintélyesebb volt, ő lett a parancsnokuk, de a Háromhoz nem tartozott.

Benájá, Jójádá fia, egy kabceéli bátor ember, nagy tetteket vitt véghez: levágta Móáb két legvitézebb emberét, és egy havas napon leszállt egy verembe, és megölt egy oroszlánt. Megölt egy egyiptomit is, egy óriási termetű embert, aki mintegy két és fél méter magas volt, és akinek olyan lándzsája volt, mint a szövőszék zugolyfája. Benájá egy bottal ment rá, kiragadta a lándzsát az egyiptomi kezéből, és annak saját lándzsájával ölte meg. ^b Ilyen tetteket vitt véghez Benájá, Jójádá fia, és nevet szerzett a három hős vitéz között. A Harmincnál tekintélyesebb volt, de a Háromhoz nem tartozott. Dávid a testőrsége fölé rendelte.

A hős vitézek pedig ezek voltak: Aszáél, Jóáb testvére, Elhánán, a betlehemi Dódó fia, a haróri Sammót, a péloni Helec, a tekóai Írá, Ikkés fia, az anatóti Abiezer, a húsái Szibbekaj, az ahóhi Ílaj, a netófái Mahraj, a netófái Héled, Baaná fia, Ittaj, a benjámini Gibeából való Ríbaj fia, a pirátóni Benájá, Húraj a Gaas-patakok mellől, az arbáti Abíél, a bahurími Azmávet, a saalbóni Eljahbá, a gizóni Hásém fiai, a harári Jónátán, Ságé fia, a harári Ahiám, Szákár fia, Elífal, Úr fia, a mekérai Héfer, a péloni Ahijjá, a karmeli Hecró, Naaraj, Ezbaj fia, Jóél, Nátán testvére, Mibhár, Hagri fia, az ammóni Celek, a beéróti Nahraj, Jóábnak, Cerújá fiának a fegyverhordozója, a jeteri Írá, a jeteri Gáréb, a hettita Úriás, Zábád, Ahlaj fia, Adíná, a rúbeni Síza fia, a rúbeniek egyik vezére, és vele harminc, Hánán, Maaká fia, a mitni Jósáfát, az astáróti Uzzijjá, Sámá és Jeíél, az aróéri Hótám fiai, Jedíaél, Simri fia, és testvére, a tíci Jóhá, a mahavi Elíél, Jeríbaj és Jósavjá, Elnaam fiai, a móábi Jitmá, Elíél, Óbéd és a mecóbái Jaasziél.