Hős harcosok csatlakoznak Dávidhoz Ciklágban

Férfiak sorra állnak át Dávidhoz, miközben még menekült: kétkezes benjáminiak Saul saját törzséből, oroszlánarcú gádiak, akik átúszták az áradó Jordánt, Issakár férfiai, akik értették az időket. Hebronban a törzsek nagy erővel érkeznek, mondván, hogy Atyjuk segíti őt, és Izráel örül.

12. fejezet.

Ezek azok a férfiak, akik Ciklágban csatlakoztak Dávidhoz, amikor még nem mehetett Saulnak, Kís fiának a színe elé – hős harcosok, akik segítették őt a harcban. Íjjal voltak felfegyverkezve, jobb és bal kézzel egyaránt tudtak követ hajítani és nyilat lőni – benjáminiak, Saul rokonai. A vezérük Ahiezer, azután Jóás, a gibeai Semáá fiai; Jeziél és Pelet, Azmávet fiai; Beráká; az anátóti Jéhú; a gibeoni Jismajá, aki hős harcos volt a harminc között, és parancsnok a harminc fölött; Jeremiás, Jaháziél, Jóhánán, a gederai Józábád; Elúzaj, Jerimót, Bealjá, Semarjá és a hárúfi Sefatjá; Elkáná, Jissijá, Azarél, Jóezer és Jásobám, a kórahiak; és Jóélá meg Zebadjá, a gedóri Jeróhám fiai.

A gádiak közül is átálltak néhányan Dávidhoz a pusztai erődítménybe – hős harcosok, harcra kiképzett férfiak, akik jól bántak a pajzzsal és a lándzsával, arcuk olyan volt, mint az oroszláné, és gyorsak voltak, mint a gazellák a hegyeken. A vezérük Ézer, Óbadjá a második, Elíáb a harmadik, Mismanná a negyedik, Jeremiás az ötödik, Attaj a hatodik, Eliél a hetedik, Jóhánán a nyolcadik, Elzábád a kilencedik, Jeremiás a tizedik, Makbannaj a tizenegyedik. Ezek a gádiak a sereg parancsnokai voltak; a legkisebb százzal, a legnagyobb ezerrel ért fel. Ezek azok a férfiak, akik az első hónapban átkeltek a Jordánon, amikor az kiáradt minden partjára, és megfutamítottak mindenkit a völgyekben, keleten és nyugaton.

Benjámin és Júda fiai közül is jöttek néhányan Dávidhoz az erődítménybe. Dávid kiment eléjük, és ezt mondta nekik: „Ha békével jöttetek hozzám, hogy segítsetek nekem, akkor a szívem egy lesz veletek; de ha azért, hogy eláruljatok ellenségeimnek, bár a kezemhez nem tapad erőszak, lássa meg ezt atyáink Istene, és ítéljen felettetek!” Ekkor Atyánk Lelke szállta meg Amászajt, a harminc vezérét, aki így szólt: „Tiéid vagyunk, Dávid! Veled vagyunk, Isai fia! Békesség, békesség neked, és békesség a segítőidnek, mert Atyád segít téged!” Dávid pedig befogadta őket, és portyázó csapatának vezéreivé tette őket.

Manassé törzséből is átálltak néhányan Dávidhoz, amikor a filiszteusokkal együtt vonult Saul ellen. De Dávid és emberei nem segítettek a filiszteusoknak, mert tanácskozás után a filiszteusok fejedelmei elküldték Dávidot, és ezt mondták: „A fejünkbe kerül, ha átáll urához, Saulhoz!” Amikor Ciklágba ment, Manasséból ezek álltak át hozzá: Adná, Józábád, Jediaél, Míkáél, Józábád, Elíhú és Cilletaj, Manassé ezredeinek parancsnokai. Ezek segítették Dávidot a portyázó csapatok ellen, mert mindnyájan hős harcosok voltak, és parancsnokok lettek a seregében. Napról napra jöttek emberek, hogy segítsék Dávidot, míg olyan nagy serege nem lett, mint Atyánk serege.

Ennyi volt a harcra felfegyverzett emberek száma, akik Hebrónba jöttek Dávidhoz, hogy ráruházzák Saul királyságát, ahogyan Atyánk megmondta: Júdából, akik pajzsot és lándzsát viseltek: 6800 harcra felfegyverzett ember; Simeonból, harcra kész hős harcosok: 7100; Léviből: 4600, velük Jójádá, Áron nemzetségének vezetője, és vele 3700, és Cádók, egy bátor ifjú harcos, saját nemzetségéből huszonkét parancsnokkal. Benjáminból, Saul rokonai közül: 3000; közülük a legtöbben mindeddig kitartottak Saul háza mellett, Efraimból: 20800 hős harcos, nemzetségükben híres emberek; Manassé fél törzséből: 18000, akiket név szerint jelöltek ki, hogy elmenjenek, és királlyá tegyék Dávidot; Issakárból: 200 vezető, akik értették az időket, és tudták, mit kell tennie Izráelnek, és minden rokonuk az ő parancsuk alatt állt. Zebulonból: 50000 tapasztalt harcos, akik mindenféle fegyverrel fel voltak szerelve a harcra, és készen álltak, hogy teljes szívvel segítsék Dávidot, Naftáliból: 1000 parancsnok, és velük 37000 ember, akik pajzsot és lándzsát viseltek; Dánból: 28600 harcra kész ember; Áserből: 40000 tapasztalt, harcra kész harcos; a Jordánon túlról, keletről – Rúben, Gád és Manassé fél törzse –: 120000, akik mindenféle harci fegyverrel fel voltak fegyverezve.

Mindezek harcosok voltak, csatarendben, akik teljes szívvel jöttek Hebrónba, hogy Dávidot egész Izráel királyává tegyék; és Izráel többi része is egy szívvel-lélekkel akarta királlyá tenni Dávidot. Három napig ott maradtak Dáviddal, ettek és ittak, mert rokonaik ételt készítettek nekik. Szomszédaik is, egészen Issakárig, Zebulonig és Naftáliig, ennivalót hoztak szamáron, tevén, öszvéren és ökrön – lisztet, fügekalácsot, aszúszőlőt, bort, olajat, marhát és juhot bőséggel, mert öröm volt Izráelben.