Boldog, aki féli őt
Az előző zsoltár szándékos tükörképe. Amit Atyánkról mondott, most arról az emberről mondja, aki féli őt: a sötétben világosság virrad neki, bőkezűen kölcsönöz, és nem fél a rossz hírtől.
112 1Halleluja! Boldog, aki féli Atyánkat, aki nagy örömét leli parancsaiban. 2Utódai hatalmasak lesznek a földön, az igazak nemzedéke áldott lesz. 3Vagyon és gazdagság van a házában, és igazsága örökké megmarad. 4Világosság ragyog fel a sötétségben az igazaknak; kegyelmes, irgalmas és igaz ő. 5Jó dolga lesz annak, aki bőkezűen ad és kölcsönöz, aki igazságosan intézi ügyeit. 6Bizony, sohasem rendül meg, az igaz emlékezete örökké megmarad. 7Nem fél a rossz hírtől, szíve erős, Atyánkban bízik. 8Szíve rendületlen, nem fél, míg végül diadallal tekint ellenségeire. 9Bőkezűen osztogatott és adott a szegényeknek; igazsága örökké megmarad; feje magasra emelkedik tisztességben. a a v9 Pál idézi ezt a verset, hogy leírja az örömteli, bőkezű adakozást, amelyet Atyánk megáld – 2Korinthus 9:9. 10A gonosz látja ezt, és haragszik; fogát csikorgatja, és elsorvad; a gonoszok kívánsága semmivé lesz.
