Énekelj, egykor meddő asszony
Egy gyermektelen, elhagyott asszonynak azt mondják, hogy énekeljen, és szerezzen nagyobb sátrat. Atyánk nem tagadja, hogy elrejtette előle az arcát, csak azt, hogy ez egy pillanatnál tovább tartott volna; a hegyek előbb mozdulnak el, mint az ő hűséges szeretete. Falait zafírból építik újjá, gyermekeit pedig ő maga tanítja.
54 1Énekelj, meddő asszony, aki soha nem szültél gyermeket! Ujjongj és kiálts örömödben, te, aki soha nem vajúdtál! Mert az elhagyott asszonynak több gyermeke lesz, mint a férjes asszonynak – mondja Atyánk.
2Bővítsd ki a sátradat, és hajlékod függönyeit tárd ki szélesen, ne tartsd vissza! Hosszabbítsd meg köteleidet, és verd le mélyen a cövekeidet, 3mert jobbra és balra ki fogsz terjedni; gyermekeid birtokba veszik a nemzeteket, és újra benépesítik az elhagyott városokat. 4Ne félj, mert nem vallasz szégyent; ne csüggedj, mert nem ér gyalázat! Elfelejted a szégyent, amely ifjúságodé volt, és nem emlékszel többé özvegységed gyalázatára. 5Mert Alkotód a férjed – a mennyei seregek Atyja az ő neve; Izráel Szentje a Megváltód, az egész föld Atyjának hívják őt. a a v5 Atyánk szövetségi szeretetben köti magát népéhez – ezt a házassági előképet alkalmazza később Pál Krisztusra és az ő Menyasszonyára (Efézus 5:25-27). 6Mert Atyánk visszahívott téged, mint elhagyott és megtört szívű feleséget, mint az ifjúkor feleségét, akit elhagytak – mondja Atyád.
7Egy rövid pillanatra elhagytalak, de nagy irgalommal gyűjtelek vissza. 8Haragom áradatában egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök szeretettel megesik rajtad a szívem – mondja Atyánk, a Megváltód. 9Mert ez olyan nekem, mint Nóé napjai, amikor megesküdtem, hogy Nóé vizei soha többé nem árasztják el a földet; így most megesküdtem, hogy nem haragszom rád, és nem feddelek meg. 10Ha a hegyek el is mozdulnának, és a halmok megrendülnének is, hűséges szeretetem nem távozik el tőled, és békességem szövetsége nem rendül meg – mondja Atyánk, aki irgalmában megszán téged. 11„Te megnyomorított, viharvert és vigasztalan, nézd: köveidet antimonba foglalom, és zafírral rakom le alapjaidat. b b v11 Antimon: sötét ásványi paszta, amelyet az ókori építészetben a drágakövek rögzítésére és kiemelésére használtak, hogy ragyogjanak. 12Tornyaidat rubintból építem, kapuidat csillogó ékkövekből, és minden faladat drágakövekből. 13Minden gyermekedet Atyánk tanítja, és nagy lesz gyermekeid békessége. c c v13 Jézus ezt a verset idézte, hogy leírja mindazokat, akiket az Atya hozzá vonz (János 6:45). 14Igazságban szilárdulsz meg; távol leszel az elnyomástól, mert nem lesz mitől félned, és távol a rettegéstől, mert nem közelít hozzád. 15Ha valaki viszályt szít ellened, az nem tőlem van; aki rád támad, elbukik előtted. 16Nézd, én teremtettem a kovácsot, aki a parazsat lánggá szítja, és fegyvert kovácsol a maga munkájára; és én teremtettem a pusztítót is, hogy romboljon.” 17Egyetlen ellened kovácsolt fegyver sem jár sikerrel, és megcáfolsz minden nyelvet, amely a bíróságon ellened emelkedik. Ez Atyánk szolgáinak öröksége, és igazuk tőlem van – így szól Atyánk.
